Stella Dawn Hudson

Sziasztok!


Nagyon régen jártam már ezen az oldalon és nem tudom, hogy mennyien emlékeztek még rám vagy az írásaimra, de szeretném, ha ezt elolvasnátok.

Visszatért az alkotói kedvem, így ezt meg is osztom veletek. És nem csak az írás terén. Újabban fanvideó gyártásba fogtam, habár még mindig időhiányban szenvedek. Nagyon örülnék neki, ha elnéznétek egy másik blogom-ra, ahol majd nemsokára megtaláljátok a videóimat.

Már említettem, hogy az ihletem is visszatért, így egy új könyvön dolgozom, csak az a baj, hogy sok ötletem van hozzá és már az alap történetet is sokszor megváltoztattam, így az nagyon soká fog hivatalos lenni, de AZ LESZ! Fel fogom rakni MAJD valamikor internetre, mert a kiadása még kemény dió lenne nekem.

Nagyon örülnék, ha elnéznétek arra az oldalra, ahol minden információ megtalálható lesz rólam és a munkáimról. A többi oldalt pedig úgy hagyom, ahogy van.
Itt a link: KLIKK

Döntés...

Sziasztok!!

Hoztam egy döntést... Az írást nem hagyom abba, de nem fogom neten közzétenni. Ezt a könyvet nem fejezem be. Egy teljesen újba kezdek, azt is magán úton. Csak pár embernek fogom megmutatni... Ennyi... Itt a vég... Azt nem tudom h ezeket a blogokat törölni fogom e... De ennek a korszaknak itt vége van...

Egy év... És a Jövő...

Egy év… Több mint egy év telt el azóta, hogy az írás ötlete megfogalmazódott bennem… Sok mindenen mentem keresztül, és ha olvastál végig akkor Te is! Hálás vagyok azoknak, akik tudtak ez alatt az egy év alatt alkalmazkodni hirtelen hangulat-változásaimhoz…Mert sok volt…

És sok tervem van még. Bizony! Még ezer éve elkezdett új történetemet az Unforgiven-t –ami csak egy Prológus, még- befejezem –vagy folytatom! (Ahogy tetszik!) Ez eddig biztos. Hogy mikor? Nyáron… Tudom , akiket érdekel, azoknak soká van, de jó munkához ez kell…

És itt van ez is… A True Love Is Forever… Hát… ez csak Rajtatok múlik… Ha akarjátok, akkor folytatom… Ha nem kéritek… Akkor így marad… Szavazást rakok ki Nektek!

Debütálás!!

Sziasztok!!

Nyitottam egy új blogot, remélem felkelti az érdeklődéseteket. Örülnék, ha benéznétek! Kattints a képre!!

Nem!! ELÉG!!

Sziasztok!!

El sem hiszitek, mekkora öröm nekem, hogy már 17 rendszeres olvasója van az oldalnak. De telhetetlen kis féreg vagyok! (xĐ) Komikat meg nem kapok!! Ez nem elég!! Ihletem az úgy ahogy van, NINCS!!! A kedvemről meg ne is beszéljünk... Annak a két embernek aki ír, annak is olyan szívesen írnék, de nem megy... Se kedvem, se időm... Mégha szünet is van. Mert minden tanár úgy gondolja, hogy: "Szünet van, úgy is ráértek, akkor csináljátok és tanuljátok meg ezt, ezt, ezt és ezt, ja és ebből írunk, mert olyan rendes vagyok, hogy nem szünet előtt íratok veletek!!" 20 tanárból 10 szünet előtt, 10 szünet után írat... Hát kösz... Se kedvem, se időm, se energiám... Új ötletem is van... És 2 nyamvadt komira -amikért rettentő hálás vagyok annak a két illetőnek, és üzenem, hogy szeretem őket- nem fogok frisselni!!

2. fejezet - Az iskolában

Sziasztok!! Nos hát csak 2 komit kaptam, de nem izgat... MÉG... Ezt a fejit még felraktam, de többet nemhiszem, hogy fel fogom... Mert csak az első 3 van kész... És mert nem írtok...

/Lizzie szemszöge/




Nemsokára oda is értünk az iskolába. Nem beszéltünk egész úton. Mint általában. Engem nem zavar, de hát az istenért, testvérek vagyunk! Azok pedig beszélnek egymással. Ő meg csak akkor szól hozzám, ha kötözködni van kedve. Valamikor vissza tudok neki vágni, de van amikor nem, és akkor még jobban csinálja. Annyira idegesítő.
Amikor odaértünk, kiszálltunk és az igazgató helyettesibe mentünk, hogy az órarendeket elkérjük, meg a szokásos papír munkát elintézzük. Amikor ezzel is megvoltunk szó nélkül elindultunk az óráinkra.
Nekem matek volt. Gyorsan megtaláltam a termet. Még nagyjából üres volt. De akik ott voltak, azok jól megbámultak. Hát persze, hogy az összes szőke! Csak nyugi, az első napon nem kéne nekimenni senkinek!- mondogattam magamnak.
A leghátsó sorba, az ablakhoz ültem be. Szép lassan szállingóztak be a többiek is. A pillantásom egy feketébe öltözött, piros hajú lányon akadt meg, aki kicsit sem kedvesen méregetett engem. Majd amikor odaért hozzám, megszólalt.
- A helyemen ülsz.- mondta dühösen. Játszani akar?? Megkapja!
- Neked is szia!- mondtam neki vigyorogva.
- Mondom, a helyemen ülsz!
- Még sok hely van. Ülj máshova!- ajánlottam fel kedvesen.
- Ülj te! Te vagy az új diák!
- Valami baj van?- jött be a tanár.
- Igen! Ez a csaj elfoglalta a helyemet.- bökött rám.
- Hát keressen másik helyet! Van még sok!
- Keressen ő! Én már majdnem másfél éve itt ülök!
- Hát akkor itt az ideje a változásnak, Ms. Davis!- mosolygott a tanár. A csaj feladta és leült elém.- Téged, hogy hívnak?- fordult felém a tanár.
- Elizabeth Hudson vagyok. Amerikából költöztünk ide.- mutatkoztam be, majd a tanár elkezdte az órát. Egész sokat megértettem belőle. Az óra közepe táján egy papír lapot rakott az asztalomra a piros hajú csaj. Szétnyitottam, ez volt rajta:
Ezért még kapsz, Lizzyke...
Hú, de megijedtem!- írtam neki vissza. Amikor odaadtam neki, csak összegyűrte és nem foglalkozott velem.
Az óra eltelt, ahogy a többi is, sokszor volt közös azzal a Davis csajjal, de kerültük egymást, mint a pestist.
A menzára mentem abban a reményben, hogy lesz egy üres asztal. Vagy, hogy ne vegyenek észre, mert ha valaki beszól, én esküszöm, felképelem az első napon, ha kell.
Nem vettem túl sok kaját, csak egy üdítőt meg egy elfogadható kinézetű szendvicset. Körülnéztem a teremben és megláttam Adam-et, egy kis asztalnál ült egy másik fiúval, aki nekem háttal volt. Ad észrevett és megbökte a srácot, aki elkezdett erre fordulni. Én meg elfordultam, mert hát miért is kéne észrevennie, hogy bámulom? Bámulom?? Igen, bámulom. Mintha valami erő húzna felé. És mindennél jobban szeretném megnézni az arcát. Én megbolondultam.- állapítottam meg.
Egy hosszú asztal üres végét szemléltem ki magamnak, pont háttal volt Adam-éknek. Gyorsan megkajáltam, majd mivel több órám nem volt kimentem a parkolóba és Adam autójánál vártam, hogy ő is jöjjön, mert neki sem volt több órája.
Nem sokkal később láttam, hogy azzal a sráccal jön ki az épületből, én persze rögtön elfordultam, mint egy ötéves, aki fél, hogy az idősebb srác, akiért odavan, nehogy észrevegye, hogy őt nézi. Komolyan kezdek bedilizni.
Éppen másfelé néztem és megláttam a piros hajú csajt, amint épp abba az irányba néz, amerre Adam-ék is voltak, majd elfordult és elindult a másik irányba.
Adam odaért mellém, most már egyedül és kinyitotta az ajtót, én meg beszálltam, és hazahajtottunk.


/Dan szemszöge/


Odaérve az iskolába elindultam az első órámra, ami angol volt. Leültem a szokásos helyemre és vártam, hogy az unalmas életem egy újabb napja elteljen. Néztem, ahogy a többi diák is jön be a terembe, ahogy a szőke lányok sutyorognak, vihognak és közben rám-rám pillantanak. Már egyre jobban idegesítenek. Miért nem lehet rólam egyszer az életbe leszállni?
És csodák csodájára megtörtént. Mind az ajtó felé kapták a fejüket, majd én is. Egy sötét, kicsit hullámos hajú, kék szemű srác jött be. A képén egy óriási vigyor díszelgett. A lányok meg majd kiestek a székből.
A srác elindult felém és megállt felettem.
- Helló, leülhetek?- kérdezte.
- Aha, persze.- mondtam és le is ült.
- A nevem Adam Hudson, én vagyok az egyik új diák. Most költöztünk ide Amerikából, a húgommal és az anyámmal.- mutatkozott be. A lányok a háta mögött még mindig fetrengtek. Igen vicces látvány volt.
- Az enyém Daniel Robertson. És én vagyok az, aki után eddig a lányok epekedtek, de most úgy látszik, hogy átvetted a helyem, szerencsére.- vigyorogtam.
- Szerencsére?? Te nem örülsz neki?- nézett rám úgy, mintha bolond lennék.
- Hát nemigazán.
- Én igen. Így minden csaj a tiéd lehet. Van, aki tálcán kínálja fel magát és az sem zavarja, ha csak egy éjszakára akarod.
- Egy éjszakára? Az nem az én stílusom.- mondtam az igazat.
- Csak nem az igazit keresed??- röhögött.- Én azt mondom, használd ki az élet adta lehetőségeket, amíg fiatal és szexi vagy, mielőtt a jön vörös sárkány és csapdába nem ejt.
- Igazán érdekesen fogalmazod meg a házasságot. Meg hogy pont vörösnek képzeled el.- nevettem.- Van egy vörös hajú csaj a suliban, és nem örül a sértegetik.
- Miért? Mit csinál? Megver?- röhögött.
- Képes rá.- mondtam.
- Jaj, de félek...- mondta hülyülve.
Sokat beszélgettünk. Órák alatt is, mert szinte mind közös volt. A menzán egy együtt ültünk egy kis asztalnál.
- Nézd! Az ott a húgom.- bökött meg, és a hátam mögé mutatott. Odanéztem. Egy fekete hajú lány állt nekem háttal. Jobban nem tudtam megnézni, pedig akartam.
Amikor végeztünk a kajával elindultunk kifelé. A húga -akinek a neve idő közben kiderül-, Lizzie Adam autójánál állt, ugyancsak háttal. Én elköszöntem Ad-től és hazamentem.
Nagyon érdekes dolog történt velem ma. Nem volt unalmas, mint a többi. De az a lány... Lizzie... Adam mesélt róla. Azt mondta, egész normális. Nem az a buta liba, hanem egy okos, és a rockzenét szereti. Ami manapság ritka. És, ha csak egyszer is, de meg akartam nézni az arcát. Nem értem miért. De vonz magához...


/Lizzie szemszöge/


Szokásunkhoz híven nem szóltunk egymáshoz. Amikor hazaértünk anyu már a konyhában várt
- Na milyen volt a suli?- kérdezte.
- Nagyon jó.- örvendezett Adam. Most valahogy jó kedvében van, egy szónál többet a család egyik tagjának sem szokott túl sűrűn mondani. Lehet, hogy beteg.
- Egész jó.- mondtam, csak hogy ne álljak ott kussba.
- És barátokat szereztetek?- folytatta anyánk nagy lelkesen. De jókat tud kérdezni!
- Igen, megismertem egy srácot, a neve Dan.- mondta vigyorogva. De beszédes kedvében van!
Beszéltünk még pár szót, majd elindultunk fel a saját szobáinkba. A lépcsőn Adam felém fordult:
- Te is láttad Dan-t, nem?
- Jé?! Hozzám szóltál? Hogy lehet ez? Hanyadika van? Ezt fel kell írni egy naptárba!- gúnyolódtam.
- Csak nem azt mondod, hogy te nem szóltál hozzá senkihez? Nem akarsz ismerkedni? Így sosem fogod elveszteni a szüzességed!- kiabálta már utánam, mert én elkezdtem szaladni.
- Barom!- mondtam hangosan, majd jól becsaptam az ajtót. Még hallottam, hogy röhög.
Néha annyira beletrafál, mindig tudja, hogy mit kell ahhoz mondania, hogy úgy rendesen megsértsen. De hát nem tehet róla, hogy nem vagyok olyan, mint az ő egy éjszakás kalandjai, hogy az első szóra szétrakják a lábukat bárkinek.
Annyira felidegesített, hogy nem mentem le vacsorázni, csak hallgattam a zenét késő estig, majd elmentem fürdeni. Végül pedig elaludtam. Az álom-sorozat megint folytatódott.

- Erdőőr vagy. A gondolatainkkal társalgunk.- magyarázta.
- De mégis hogy lettem ez?- háborogtam.
- Anyukád és az én apukám testvérek. A nagyapád, aki meghalt és itt élt, ő is őr volt. Én örököltem a géneket apukámtól, te örökölted anyukádtól.
- Akkor Tom az unokatestvérem?
- Nem. Ő Alaszkából származik, azért fehér színű.
- De az anyám is ez? És tudja?
- Nem. Ő vele nem történt meg és azt hittük, hogy te nem fogod örökölni, de úgy látszik tévedtünk. Lehet, hogy azért nem változott anyukád át sosem, mert nem volt rá szükség, hiszen nagyvárosba járt iskolába és ott nincs erdő. Ő nem tud semmit.
- És én azért változtam át mert itt élek?
- Lehet. De lehet, hogy azért mert lassan itt van a 17. születésnapod és a közeledben van vámpír, vagy azért mert...- elhallgattak a gondolatai.
- Beszélj!- utasítottam.
- Azért, mert beleszerettél abba a bizonyos vámpírba.- gondolta halkan.
Mindenki ezzel jön? Hát ez nem igaz!
- Ugye Ő is itt van és hallja, igaz?- kérdeztem Chris-t.
- Csak szagolj bele a levegőbe.- mondta, és én meg is tettem. Éreztem csodás illatát, majd kilépett a fák közül...

1. fejezet - Irány Anglia!

Sziasztok!! Hát itt van az első fejezet... 3 komit kaptam, aminek örülök. Halál komoly...:)

Na de a lényeg... Itt van ez... Vagy írjatok komit, vagy csak válasszatok véleményt és klikkeljetek...

A kövi nem tudom mikor jön. Most pedig olvassatok, utána pedig VÉLEMÉNY!!!

Az élet nehéz. Főleg, ha az ember egyedül van. Nincsenek barátai, nincs, akivel megbeszélje a gondjait.
Nekem volt, a bátyám. Sok mindent elmondhattam neki. Mindig meghallgatott, segített. Ha kisebb bajba kerültem, segített. Sose köpött be anyának. A mi kis titkunk maradt. Bíztam benne, ő is bennem. Ő is kért tőlem tanácsot, természetesen lányok terén.
Ami tök vicces, mert nekem még nem volt barátom. De, ahogy tudtam segítettem neki. Általában bejött. És szinte mindig összejött az adott lánnyal.
De mostanra megváltozott. Csak annyit beszélünk egy nap, hogy szia, és kész. Örülök, hogy az álmaimról soha nem beszéltem neki. A lányok terén nagyon sikeres. Ő a suli legmenőbb pasija. Ezt ki is használja, mert a lányok többsége csak egy éjszakára kell neki.
Pontosabban csak múlt időben, mert épp itt ül mellettem a repülőn. Anyu és a pasija valamivel mögöttünk falják egymást. Gusztusos, mondhatom.
Ott tartottam, hogy utazunk. Angliába költözünk, anya barátjához. Apu Amerikában maradt. Nagyon szeret minket, küzdött is értünk. Pert indított anyu ellen, hogy megszerezzen minket, de vesztett, mert anyunak van barátja, így "normálisabb" családban nőhetünk fel. Csodás. És most elszakított minket. Egy teljesen idegen országba, és főképp egy másik földrészre megyünk. Csak azért, mert anyunak úgy esik jó a tanév közepén. Minket persze meg se kérdezett.
Nekem végül is tök mindegy, mert ott se tudtam beilleszkedni. De Adam most végzős, pont érettségi előtt iskolát váltani. Nagyon "okos" volt anyánktól.
- Hé! Mindjárt leszállunk!- szólt kedvesen a bátyám, miközben kihúzta a fülemből az MP3 fülhallgatóját.
- Kösz!- szóltam vissza gúnyosan. Kikapcsoltam a lejátszót, majd a táskába raktam. Az övemet bekapcsoltam, és vártam, hogy leszálljunk Londonban. Itt is fogunk lakni. Egy békés kisvárosból elkötözünk egy világvárosba, ahol rengeteg a turista. Hú, de fogom én ezt utálni!
Kis idő elteltével le is szálltunk. A reptéren is nagy nyüzsgés volt. A cuccainkat összeszedtük, nem volt sok, mert anyu azt mondta, majd veszünk itt újakat. Meg apához úgyis megyünk látogatóba -legalábbis mi Adam-mel, mert anyával nagyon össze vesztek.
Kimentünk az épület elé, ahol már várt ránk egy taxi. Mind beszálltunk és már mentünk is Ken házához. Nemsokára megérkeztünk. Mit ne mondjak, gyönyörű volt. Egy kertes ház volt a város szélén. Jó nagy volt. Lesz saját szobám, saját fürdőszobával. Nem semmi! De hát Ken gazdag, bankban dolgozik.
Kifizette a taxit, mi a bőröndökkel együtt meg birtokba vettük a házat. A nappali nagy volt, szinte mindennel fel volt szerelve, ahogy a konyha is. De engem nem az érdekelt.
Rögtön felmentem az emeletre és meg is találtam a szobámat, mert rá volt írva az ajtajára a nevem. Vele szemben volt Adam szobája, anyáéké meg a földszinten.
Benyitottam, a lélegzetem is elállt. Az első, amit megpillantottam, az a fekete keretű franciaágy piros ágyneművel. A falak is pirosak voltak. Ez a két szín dominált. Egy kis erkélyem is volt, ami az utcára nyílt. Egy íróasztal volt szemben az ággyal, ami a lap-topomért "kiáltott".
Bementem a fürdőbe. Itt a piros és a fehér szín volt előnyben. Egy hatalmas kád és egy zuhanyzó is volt benne. Egy kis romantikus zug volt az egész szoba. Hát nekem nincs rá szükségem, de a színek nagyon tetszettek. A szobában az egyik falnál volt egy kis egyszemélyes ágy is, gondolom ha esetleg vendég jönne.
Volt egy hatalmas CD-lejátszó is, mellette egy még hatalmasabb CD-tartó. El fog rajta férni az összes zeném. Az AC/DC-től a W.A.S.P.-ig. Majdnem A-tól Z-ig. Máris imádom.
Szépen kipakoltam minden ruhát a gardróbba. Majd a zenéket és a kicsikémet -a laptopomat- az asztalra.
Amikor mindennel végeztem, beraktam a Guns N' Roses Get In The Ring című albumát.
Sok szám után eljutottam az egyik kedvenc számomig. A 14 years-ig. Izzy írta az elejét még 14 évesen, amikor megismerkedett Axl-lel. 14 év múlva befejezte, akkor az Axl-el való barátságát írta bele, ami 14 éve kezdődött. Ezt a számot Izzy énekli. Mit ne mondjak, az ő hangja is csodás. Csak a refrénben kapcsolódik bele Axl.
Éppen élveztem a hangjukat, amikor valaki idióta dörömbölni kezdett az ajtón. Leszüneteltettem a zenét.
- Mi van?- szóltam ki.
- Vacsora! Itt kiabálok már mióta, te meg süket vagy!- mondta Adam. Majd elment. Összeszedtem magam, és lementem vacsorázni. A többiek már mind ott ültek.
- Nem lehetne egy kicsit halkabban hallgatni azt az izét?- kérdezte anyám.
- Az nem izé! Az a világ egyik legjobb rockbandája volt! És nem! Nem lehet halkabban!- mondtam felemelve a hangom.
- Ne beszélj így anyáddal!- mondta Ken.
- Miért? Ki vagy te nekem?!- fordultam felé.
- Ne beszélj így Ken-nel!- mondta anyám. Hát ez egyre jobb...
- Miért? Nem az Apám!- hangsúlyoztam az 'apám' szót. Majd felmentem a szobámba, és ha lehet, még hangosabbra vettem a hangerőt. Keresgéltem a számok között és mivel november van, a November Rain mellett döntöttem.
Hosszú órákig hallgattam a zenét, de olyan 9 óra körül úgy döntöttem, hogy ideje megfürdeni. Bementem a fürdőbe és a kádba megengedtem a vizet. Jól fog jönni egy kis lazítás a holnapi nehéz nap előtt.
Amikor végeztem bevetettem magam a gép elé és végignéztem az összes cuccomat neten. Ott töltöttem pár órát, majd olyan éjfél felé kikapcsoltam és ágyba bújtam. Szép lassan elnyomott az álom. Az álmok most sem kerültek el.

Két jármű lassított és a rét szélére befaroltak. Futni kezdtem feléjük, vártam az ébredés pillanatát, de még látni akartam az arcukat, hogy tovább maradjon meg emlékezetemben.
Amikor odaértem, láttam, hogy egymással szemben álltak és morogtak. Majd észrevettek. Tom-ra néztem először és... Ne! Na ne! Na ezt ne! Biztos, hogy nem! Piros színű szemei voltak. Álmodom! Mindjárt felébredek. Ébredjek már fel! Nem akarok ilyet álmodni!
Ránéztem Oliver-re, aki nyugtatni próbált, de nem nagyon sikerült. Egyre hergeltem magam és azt hittem mindjárt szétrobban a fejem.
Összeestem. Körülnéztem és láttam, hogy a ruháim cafatokban vannak mindenfelé. Rápillantottam a kezemre és egy éj fekete mancsot láttam. Mi?? Tom-ra néztem ismét és ő próbált közelebb jönni, én pedig hátrálni kezdtem. Túl sok volt! Túl sok feldolgozatlan tény.
- Hagyd!- szólt Tom-ra Oliver és a kezével akadályozta, hogy közelebb jöjjön. De Tom rámorgott és ellökte Oli kezét az útból. Nagyon gyorsan közeledett felém, de én teljes erőmből rámorogtam, mire hátrahőkölt.
- Kösz.- üzentem gondolatban Oliver-nek, mire ő csak bólintott.
Futni kezdtem az erdő belseje felé, rögtön tudtam, hogy hova tartok: a tóhoz. Kicsit ügyetlen voltam négy lábon, de nagy nehezen elbotorkáltam addig. Belenéztem: farkas vagyok, a bundám nagyon fekete, szemem piros. De, hogy lett ez? Majd egy ismerős hang megszólalt a fejemben:
- Nyugodj meg! Csak Chris vagyok.- és már hallottam is a levelek zörgését.
- Mi történik velem?- próbáltam beszélni, de csak valami vonyításszerű jött ki a számon.
- Erdőőr vagy...

Majd az álom véget ért, mert az órám csörögni kezdett. Már arra sem emlékszek, hogy felhúztam volna. Na mindegy. Nagy nehezen kimásztam az ágyból. Bevonultam a fürdőbe és elintéztem a dolgaimat, elfogadható állapotba szedtem magam, felvettem a földről az iskolatáskámat, majd lementem a földszintre. Anyáék már elmentek, csak Adam volt ott. Ő is kómás volt, akárcsak én.
- Ma én viszlek suliba.- jelentette ki.
- De jó nekem.- mondtam "repesve az örömtől".
Megkajáltunk, majd beszálltunk az autójába és az iskola felé vettük az irányt...


/Dan szemszöge/


Egy újabb unalmas hétvége van a hátam mögött. Igaz, pénteken voltunk bulizni a haverokkal -akik mind felszedtek valami csaj, csak én nem-, jól éreztem magam, de valami mintha hiányozna. De nem tudom mi az.
Az álmaim is egyre furcsábbak. Amit ma álmodtam, abban Stella erdőőr lett. És ott hallgatóztam a fák között, míg ő beszélt Chris-szel.
Bárcsak ez a Stella létezne. Mindenben tökéletes. Okos, kedves, de harcias. És nem mellesleg gyönyörű is.
Hát én bolond vagyok! Egy álombeli lányba zúgtam bele...
Ezekkel a gondolatokkal indultam el az iskolába...