10. fejezet: Reinkarnáció*

Lehelet finoman érintették ajkai az enyémeket. Alig éreztem édes ízét, ami nagyon zavart. Ez sarkallt arra a tettemre, hogy mindkét kezem elindult felfelé a kockás hasán, mellkasán, vállán; jobb kezem a tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz, bal kezem elindult lefelé ugyanazon az úton. Érintésem nyomán kicsit megremegett és az eleinte lágy csókból igazi heves csók lett. Amikor éreztem kezemmel a nadrágövét ismét elindultam felfelé, és immár mindkét kezem a nyakát ölelte. Megszűnt a külvilág: csak ő és én léteztünk abban a gyönyörű percben. Nem akartam, hogy vége legyen; nem akartam, hogy elmenjen. Nem érdekelt semmi. Még Tom-ról is hajlandó voltam megfelejtkezni, csak ne hagyja abba. De miért is legyen nekem jó: elhúzódott tőlem. Hát ez nem igaz...

- Nyugi.- mosolygott rám angyal módjára.- Amúgy ezt hol tanultad?- ráncolta össze homlokát.

- Mit?- nem értem miről beszél.

- Ezt a kezes dolgot.

- Nem tudom, csak úgy jött.- nem tudom mire akar kilyukadni.

- Csináltad már? Mondjuk Tom-mal?

- Nem, de ez most hogy jön ide?

- Értem.

- De ez miért olyan fontos?

Nem válaszolt.

- Mikor születtél?- kérdezte.

- 1993. május 13. De miért?

- Sejtettem.- mondta inkább csak magának.

- Beszélj már! Mi van?!

- Hallottál már a reinkarnációról?

- Igen, de nem tudom mi jelent.- pirultam el, mint a hülyék.

- Nem vagy hülye, Édesem!- ölelt meg Oli.

- Oli? Hmm.. Tetszik..- puszilta meg a homlokom.

- Na, de most már magyarázz már el mindent!- bújtam ki öleléséből és leültem az ágyra. Ő is ezt tette.

- A reinkarnáció más szóval lélekvándorlás. A volt társam, Amelia 9 hónappal a születésed előtt halt meg.

- És te... arra gondolsz..., hogy én ő vagyok? Vagy mi?

- Hát valami olyasmi...

- Huhh... Hát ez.. És, hogy jön ide ez a kezes dolog?

- Hát ezt Amelia csinálta.. velem..- sütötte le szemét.

- És biztos, hogy bennem született újjá vagy mi?

- Teljesen biztos.

- És akkor most mi van?- értetlenül nézett ismét rám.- Mármint velünk mi van?

- Nem tudom. De azt szeretném, ha engem választanál.- nézett rám könyörgő szemekkel.

- Nem tehetem...

- De miért?? Én meg tudnálak védeni mindentől és mindenkitől. És csak azért akarsz Tom-mal lenni, mert azt hiszed, hogy a te hibád, hogy ember lett. Szeretlek. És te is szeretsz engem.- mutatóujját végighúzta állam vonalán, és ajkai ismét közelítettek. Csak egy pillanatra értek ismét össze, de én elfordultam, ő pedig csalódottan dőlt hanyatt az ágyamon.

- Nem tehetem...- ismételtem magam.

- De! Igenis teheted! Miért ne tehetnéd? Szakíts vele! Így senkinek nem jó.

- Nem tehetem ezt vele! És így neki jó lesz!

- Neki... talán... És neked?- felült.

- Nekem is jó lesz, ha őt boldognak látom.

- És mi van azzal amit a csók közben gondoltál?

- Mi is volt az?- értetlenkedtem.

- Nem érdekelt semmi. Még Tom-ról is hajlandó voltam megfelejtkezni, csak ne hagyja abba.- ismételte el a gondolatomat.- Ezzel mi van?- szegezte rám tekintetét.

- Nem tudom!- felálltam és szembe fordultam vele.- Most jobb lesz, ha elmész.

- Én innen egy tapodtat sem mozdulok.- játszotta az ötévest.

Csörgött a mobilom. Szerencsére...

- Szia, Tom!

- Szia, Stella! Csak azért hívtalak, hogy lenne-e kedved motorozni?

- Jaj, a legjobbkor! Persze, van kedvem.- az ablak felé fordultam.

- Miért a legjobbkor?

- Csak mert van itthon egy Nagy Probléma...

- Sajnálom. Akkor 10 perc múlva ott vagyok. Addig is szia!

- Szia!- letettem.

- Szóval Nagy Probléma a nevem??- osont a hátam mögé Oli, és hátulról átölelt.

- Ne, kérlek!- bújtam ki öleléséből.- Most már tényleg menj!

- Én aztán nem!- makacskodott tovább.

- Jó, akkor én megyek.- az ajtó felé vettem az irányt, és becsaptam magam mögött.

A ház előtt vártam, hogy jöjjön Tom. Nemsoká meg is érkezett.

- Szia! Szállj fel!

- Szia! Oké!- felszálltam. Őrületes sebességgel száguldottunk ki a városból. Fogalmam sincs hová mehetünk. Messze a várostól egy másik erdőben álltunk meg. Leszálltam.- Miért hoztál ide? Mit csinálunk?- érdeklődtem.

- Én is kérdezhetném, hogy mi a francot művelsz azzal a vérszívóval a szobádban?!- kiabálta miután levette a sisakot. Arcán őrületes düh tükröződött...


*reinkarnáció: lélekvándorlás. Részletesebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A9lekv%C3%A1ndorl%C3%A1s