16. fejezet - Álom vagy Valóság?

Mi van? Nem hittem a szememnek. Nem lehetnek ők. Biztos csak álmodok és mindjárt felébredek. De nem így történt. Megfagyva álltam az út szélén és vártam, hogy valami történjen. És megtörtént: mindkét jármű lassított és a rét szélére befaroltak. Futni kezdtem feléjük, vártam az ébredés pillanatát, de még látni akartam az arcukat, hogy tovább maradjon meg emlékezetemben.

Amikor odaértem, láttam, hogy egymással szemben álltak és morogtak. Majd észrevettek. Tom-ra néztem először és... Ne! Na ne! Na ezt ne! Biztos, hogy nem! Piros színű szemei voltak. Álmodom! Mindjárt felébredek. Ébredjek már fel! Nem akarok ilyet álmodni!

Ránéztem Oliver-re, aki nyugtatni próbált, de nem nagyon sikerült. Egyre hergeltem magam és azt hittem mindjárt szétrobban a fejem.

Összeestem. Körülnéztem és láttam, hogy a ruháim cafatokban vannak mindenfelé. Rápillantottam a kezemre és egy éj fekete mancsot láttam. Mi?? Tom-ra néztem ismét és ő próbált közelebb jönni, én pedig hátrálni kezdtem. Túl sok volt! Túl sok feldolgozatlan tény.

- Hagyd!- szólt Tom-ra Oliver és a kezével akadályozta, hogy közelebb jöjjön. De Tom rámorgott és ellökte Oli kezét az útból. Nagyon gyorsan közeledett felém, de én teljes erőmből rámorogtam, mire hátrahőkölt.

- Kösz.- üzentem gondolatban Oliver-nek, mire ő csak bólintott.

Futni kezdtem az erdő belseje felé, rögtön tudtam, hogy hova tartok: a tóhoz. Kicsit ügyetlen voltam négy lábon, de nagy nehezen elbotorkáltam addig. Belenéztem: farkas vagyok, a bundám nagyon fekete, szemem piros. De, hogy lett ez? Majd egy ismerős hang megszólalt a fejemben:

- Nyugodj meg! Csak Chris vagyok.- és már hallottam is a levelek zörgését.

- Mi történik velem?- próbáltam beszélni, de csak valami vonyításszerű jött ki a számon.

- Erdőőr vagy. A gondolatainkkal társalgunk.- magyarázta.

- De mégis hogy lettem ez?- háborogtam.

- Anyukád és az én apukám testvérek. A nagyapád, aki meghalt és itt élt, ő is őr volt. Én örököltem a géneket apukámtól, te örökölted anyukádtól.

- Akkor Tom az unokatestvérem?

- Nem. Ő Alaszkából származik, azért fehér színű.

- De az anyám is ez? És tudja?

- Nem. Ő vele nem történt meg és azt hittük, hogy te nem fogod örökölni, de úgy látszik tévedtünk. Lehet, hogy azért nem változott anyukád át sosem, mert nem volt rá szükség, hiszen nagyvárosba járt iskolába és ott nincs erdő. Ő nem tud semmit.

- És én azért változtam át mert itt élek?

- Lehet. De lehet, hogy azért mert lassan itt van a 17. születésnapod és a közeledben van vámpír, vagy azért mert...- elhallgattak a gondolatai.

- Beszélj!- utasítottam.

- Azért, mert beleszerettél abba a bizonyos vámpírba.- gondolta halkan.

Mindenki ezzel jön? Hát ez nem igaz!

- Ugye Ő is itt van és hallja, igaz?- kérdeztem Chris-t.

- Csak szagolj bele a levegőbe.- mondta, és én meg is tettem. Éreztem csodás illatát, majd kilépett a fák közül. Nem akartam elmenni, de ezeket az információkat egyedül akartam feldolgozni. Bólintott, és Chris-szel együtt elindultak arra, amerről jöttünk.

Egyedül maradtam, csak bámultam magamat a tó tiszta vizű tükrében és próbáltam felfogni, hogy erdőőr vagyok. De miért? Miért kellett nekem átváltoznom? Mit kezdjek most magammal? Futkorásszak az erdőben kedvemre kutya alakban? Járatot indítsak a bolháknak? Hát én bolond vagyok. De nem lehet olyan rossz az erdőőrlét. Szabad vagyok. Nincs mitől félnem -nem mintha eddig féltem volna bármitől is. De legalább meg tudom magam védeni, ha arra kerül a sor. Erdőőr-gond: pipa.

Következő: Tom. Él. Vámpír. Mégis hogy? Hogy lett az? És miért? Oliver hazudott a haláláról? Hazudott? De miért? Magának akart volna? De én nem úgy ismerem. Nem hazudna nekem. De akkor miért mondta, hogy meghalt? Nem tudta volna? De olvas a gondolatokban, tudnia kellett volna az igazat. De ha magának akart volna akkor nem ment volna el. De miért jött vissza? És miért pont akkor, amikor Tom? Na és Tom miért jött vissza? Mármint a nyilvánvalón kívül. És ő is miért csak most? Miért nem adott életjelet magáról? És piros a szeme. Embereket eszik? Miért? Hol volt eddig? És kikkel?

Újabb megválaszolatlan kérdések. De tudnak az ilyenek idegesíteni. Csinálni kéne valamit. Vissza nem változhatok, mert hát nincs nálam ruha. Eldöntöttem, futok egyet az erdőben.

Bejártam az egész erdőt és úgy döntöttem, hogy hazamegyek. A ház körül éreztem Tom és Oliver illatát. Oli-é az az édes-kellemes-férfias egyveleg, amit imádok a mai napig és már rettenetesen hiányzott. Tom-é meg valami fura szagú valami. Nem mondom, hogy rossz, csak szokatlan. Már megszoktam, hogy a vámpíroknak jó szaguk van. De Tom-ét mért nem érzem olyannak? Lehet, hogy azért mert már őr vagyok.

Farkasalakban felugrottam a tetőre, onnan pedig a szobámba, ahol már nem éreztem az illatukat. Pedig azt hittem, hogy itt fognak várni. Az ablakot nagy nehezen a mancsommal becsuktam, majd elhúztam a számmal a függönyt. Nem akartam a világ szeme láttára visszaváltozni és még pucérkodni is.

Felvettem valami rendes ruhát és természetesen bekapcsoltam a HIFI-t. Több számot végig hallgattam, de valami mozgást hallottam az erdő felől, ezért megállítottam.

Kinéztem az ablakon és láttam kilépni a fák közül Tom-ot és Oliver-t. Kiléptem a tetőre, majd leugrottam a földre, mindketten aggodalmasan figyeltek. Én magam is meglepődtem, de egy sérülés nélkül megúsztam.

Nem szóltam semmit egyikőjükhöz sem, csak odamentem Tom-hoz és megöleltem: az illata kicsit zavart, de jól esett, mert tudtam, hogy biztonságban van és már tud magára vigyázni. De nem éreztem semmi mást. Semmit. Miért nem? Pedig szorosan simulok kidolgozott felsőtestére, de még ez sem indítja be fantáziám. Régi énem olvadozott volna, de a hosszú, gyötrelmes hónapok alatt megváltoztam. De ebbe az irányba?

Hátrább álltam tőle, majd gyorsan -talán a kelleténél gyorsabban- odamentem Oliver-hez és őt is megöleltem. Itt éreztem magam otthon, mintha az ő karjaiba teremtettek volna. Ajkaimat nyakára szorítottam, úgy hogy Tom ne lássa. Még nem akarok neki magyarázkodni az érzéseimről. Az illatát mélyen magamba szippantottam és azt hittem elolvadok. Már egy kicsivel tovább öleltem őt, mint Tom-ot, ezért, hogy ne legyen feltűnő, ezért elengedtem. Majd a kellő távolságba álltam tőlük.

- Ezt az egészet megbeszélhetjük majd valamikor máskor?- kérdeztem tőlük.

- Persze.- mondták egyszerre, majd szúrós pillantást váltottak.

- És a holnap este kb. ilyen tájt megfelel?- mondtam egy időpontot.

- Meg.- mondták ismét együtt, és ezúttal a pillantáson kívül még egy aprót morogtak is.

- Akkor holnap ilyenkor.- mondtam, majd felugrottam a tetőre.- Sziasztok.

- Szia.- mondták megint egyszerre. Majd eltűntek, de előttem még egy hosszú másodpercig egymás szemébe mélyedtünk Oliver-rel.

Bementem az ablakon és elindítottam a lejátszót. Pechemre pont egy szomorú szám jött, ami leginkább egy üzenetféleség volt Oli-nak. Gondolatban végigénekeltem az egészet, remélve, hogy hallja.

Guns n Roses - Patience /Türelem/
1,2,1,2,3,4
[fütyülés]
Hull a könnyem, úgy hiányzol
De még mindig mosolygok
Te lány, mindennap rád gondolok mostanság
Volt idő, amikor még nem voltam bizonyos
De könnyen elcsavartad a fejem
Nincs kétség
Benne vagy a szívemben

Mondom, asszony, csak lazán
Minden jóra fordul egyszer
Csak egy kis türelemre van szükségünk
Mondom, édes, csak lazán
És együtt leszünk talán
Csak egy kis türelemre van szükségünk
(türelem)
Mm, yeah

A lépcsőn üldögélek
Mert jobban érzem magam egyedül
Ha most nem kaphatlak meg
Hát várok rád, te drága
Bár gyorsabban folyna el az idő
De tudod, szerelmem
Van egy nagyon fontos dolog

Mondom, asszony, csak lazán
És végül jóra fordul minden
Csak használ nekünk egy kis türelem
Mondom, édes, használd ki az időt
Mert a csillagok oly fényesen ragyognak
Mindenünk megvan, ami számít
Megleszünk, nem hibázzuk el
Soha nem hagylak el
Képtelen lennék rá

...egy kis türelem, mm yeah, mm yeah
egy kis türelem kell, yeah
csak egy kis türelem, yeah
még egy kis türelem, yeah
némi türelem kell, yeah
javunkra válik a türelem, yeah
türelmesnek kell lennünk, yeah
nem kell más, csak türelem,
csak egy kis türelem
ez minden, ami neked kell

Járom az utcát éjszaka
Megoldást keresve
A rengeteg ember között
Tudod, hogy nem szeretem
Ha körbevesz a tömeg
Az utca nem változik
De mi igen, Kedves
Nincs időm játszadozni
Mert kellesz
Yeah, Yeah, Nagyon kellesz
OO, Kellesz
WHOA, Kellesz
OO, Örökké

Sziasztok! Remélem tetszik! Komiknak örülnék!! ;)
A számot meghallgathatjátok itt:
http://www.youtube.com/watch?v=ErvgV4P6Fzc