Emlékezzünk együtt!!:):) Part 1

Sziasztok!! Amíg még van energiám és időm próbálok előre haladni a fejikkel, hogy majd a kolis időszakban ne csak hétvégente írjak, amikor fáradt leszek és tanulok mint az állat.
A 3. rész első 7 fejije megvan vázlatba, a bevezető és az első két, ismétlem az első 2 feji kész van. Szerintem nagyon hosszúak lettek és jók is. Általában nem szoktam magamról ilyen jó véleménnyel lenni, szóval akkor biztos nektek is fog majd tetszeni.
Addig is megfogant bennem egy ötlet, hogy ne unatkozzatok. Ebben a bejegyzésben az első két könyv legviccesebb és legromantikusabb részleteket válogatom ki! Remélem jókat röhögtök majd, ahogy én is, mikor visszaolvastam, hogy miket írtam hónapokkal ezelőtt.:)

"-Khm... Ms. Parker, nem most kéne az új diáknak az iskola szabályait elmondani.- köszörülte meg a torkát Mr. Johnson.- Mint például: nem folytatunk magánbeszélgetést az órán.-vette viccesre a figurát.

- Igenis, Mr. Johnson.- mondta Amy, aztán hallottam, hogy halkan valakinek az anyjáról beszél..." /Az Erdő Őrei - 2. fejezet/


"- Szia Stella!- köszönt suttogva, és közben vigyorgott.

- Szia Tom! Te meg honnan tudod a nevem? És honnan tudod, hogy nem szeretem az Estellát?- rohantam le kérdéseimmel. Lehet, hogy hangosabban a kelleténél.

- Sss.. halkabban. Valakitől hallottam. És te honnan tudod az enyémet?- mosolygott.

- Aha. Én is hallottam valakitől.- erre mindketten halkan nevetgéltünk.- És mit akarsz itt?

- Csak erre jártam. Bemehetek?

- Mi? Hogy? A Mamám még lent Tv-t néz. Hülye vagy?- csúszott ki a számon.

- Lehet.-mosolygott." /Az Erdő Őrei - 3. fejezet/


"- Motorozzunk!

- Én nem ülök fel arra a vadállatra!- hátrálni kezdtem az ablaktól. Bemászott az ablakon, gyorsan jött felém. Pár centire állt meg tőlem, egyik kezével átkarolta a derekam és szorosan magához húzott. Másik kezével a hajamat simogatta. A fejét lentebb hajtotta az enyémhez, és finom csókot lehelt ajkaimra. Azt hittem mindjárt elolvadok, és ha Ő nem tart akkor bizonyára el is ájultam volna.

- A kedvemért, kérlek!- majd ismét közel hajolt, és újra megcsókolt, ezúttal hosszabban. Karjaimat a nyaka köré tekertem, és még közelebb akartam húzni, pedig ez lehetetlen volt. Ennél közelebb, ha akart volna, akkor sem bírt volna. Mosolyogva húzódott el.- Akkor mehetünk?

- Igen.- alig bírtam kimondani ezt az egy szót is." /Az Erdő Őrei - 3. fejezet/


"A hasamra fordultam, és a jobb kezem valami keménybe ütközött. Gyorsan felkaptam a fejem: Tom mellkasa volt az a kemény. Leesett az állam.

- Mi az? Nem áll jól a hajam?- viccelődött." /Az Erdő Őrei - 4. fejezet/


"Már messziről hallani lehetett a víz csobogását. Útközben apróbb ruhadarabokat is észrevettem. Nemsokára oda is értünk. Csak azt láttuk, hogy két nagy fekete farkas hol előbukkan, hol eltűnik a víz alatt. Észre vettek minket. A nagyobb darab rám nézett és a szeme elkezdett feketedni, majd a következő pillanatban visszaváltozott emberré. Csak a feje és széles válla látszott ki a vízből, de mindketten elpirultunk. Tom röhögésben tört ki, a kisebb farkas is. Elég érdekesen hallatszott a farkas-nevetés.

- Ő itt Stella. Stella ők itt Chris és Matt- mutatott be minket egymásnak Tom.

- Szia, örülök, hogy megismertelek. De kérlek fordulj el, mert nagyon hideg a víz és nem szeretném, hogyha khm.. baj lenne belőle khm..- rögtön rájöttem mire gondol, megint elpirultunk és a többiek nevetésben törtek ki. Arcomat beletemettem Tom mellkasába amíg Chris kimászott." /Az Erdő Őrei - 6. fejezet/


"- Nem mész innen!?- kiabáltam hisztérikusan. Felugrottam az ágyra, de amikor le akartam ugrani a lábam megakadt a takaróban és hasra estem. Már vártam a közelebbi ismerkedést a földdel, de elkaptak. A vámpír volt az, de nem engedett el akkor sem, amikor már biztosan álltam a lábamon.- Most már elengedhetsz!- de nem mozdult. Közelebb hajolt, megszagolta a nyakamat, majd a szám felé vette az irányt. Ütögetni kezdtem mellkasát, aminek semmi eredménye.

- Olyan mámorító illatod van!- orra hegye az államat simogatta, majd megcsókolt. Ajkainak édes íze megbódított. Időben észhez tértem, erősebben ütögettem izmos mellkasát.

- Nekem...- beszéltem bele a csókba, aminek köszönhetően levette rólam a mézédes, de vérszívó száját.- Nekem van barátom!- üvöltöttem le a fejét." /Az Erdő Őrei - 7. fejezet/


"- Elviszlek hozzá.- mondta még mindig unott hangon.- És hát nem hiszed ugye, hogy emberi tempóban tesszük meg az utat?- mosolygott végre. De miért akarom én boldognak látni?

Elindultunk. A fejem mellkasának támasztottam, éreztem csodás illatát. Nem bírtam betelni vele. Amikor az Alkonyat-ot olvastam próbáltam elképzelni Edward-é milyen lehet, de álmaimban sem létezett ilyen illat. Nem hasonlítható egyik parfümhöz sem. Lassan elszenderedtem.

Egy házban voltam. Aludtam. Amikor felébredtem nem voltam egyedül, Oliver feküdt mellettem és mosolygott. Megsimította a az arcom.
- Jó reggelt, Kedvesem!-köszöntött engem.- Hogy telt az utolsó alvással töltött estéd?- érdeklődött.
- Jól, köszönöm. Ezentúl legalább majd nem kell alvással pazarolnom az időt, és Veled lehetek.- mondtam vidáman.
- Készen állsz az átváltozásra?- nézett rám gyönyörű arany szemeivel.
- Igen.
- Biztos, hogy Velem akarod tölteni az örökkévalóságot?- aggódott.
- Persze. Hozzád tartozom. Egymásnak vagyunk teremtve..." /Az Erdő Őrei - 8. fejezet/ (Basszus, emberek! Ekkor még el se terveztem, hogy lesz harmadik része, de már megírtam a címét... Én vagyok a mentalista.xĐ Vagy a médium.xĐ Vagy Sam az Odaátból.xĐ)


"Kettesével vettem a lépcsőfokokat. A szobámban furcsa látvány fogadott: az ablak nyitva, az ágyamon pedig Oliver fekszik. Kényelmesen a hátán feküdt, egyik keze a feje alatt, a másikba pedig egy tollat forgatott. Az ajtót gyorsan becsuktam magam mögött, nehogy a mamám észrevegye. Az ablakhoz siettem, hogy becsukjam mert kezdtem fázni.

- Örülök, hogy azt akarod, hogy ne menjek el.- szólalt meg Oliver mosolyogva.

- Ezt mégis honnan veszed?- dőltem neki az ablakpárkánynak.

- Az ablakon jöttem be, ott is terveztem a távozást, de ha elzárod az utat, akkor két dologra tudok következtetni: ez egyik az, hogy a bejárati ajtón akarsz kiengedni, ahol a mamád észrevehet, és úgy fogsz neki bemutatni mint a pasidat. A másik az, hogy eleve nem akarod, hogy elmenjek, és itt töltsem az éjszakát. Nekem az utóbbi variáció jobban tetszik, de a másik se rossz.- kacsintott rám.

- Ha így látod akkor tessék. Szabad az út.- nyitottam ki az ablakot.

- Hm..hm.. Nincs kedvem elmenni, kényelmes az ágyad.- nyújtózkodott egyet.

- Te tudod, de én most tanulok.- odamentem hozzá és a kezéből próbáltam kiszedni a tollat. De csak nem akarta ideadni.- Add már ide!- kezdett már az agyamra menni. De még mindig szórakozott.

Meguntam, a táskámból kivettem a tolltartóm, abból pedig egy másik tollat, ami nem olyan jó. Ami nála van az a kedvenc tollam. Elkezdtem írni a házit, amikor a toll megjelent a fejem mellett. Észre sem vettem, hogy a hátam mögé lopódzott. Kivettem a kezéből és azzal írtam tovább. Egyszer majd megunja, hogy nem foglalkozok vele.

De csak nem akart elmenni. Feküdt csendben, néha dúdolt valami ismerőset, de nem akartam rákérdezni, mert akkor még azt hiszi, hogy foglalkozok valamivel. Valamikor elkezdett magába kuncogni, de azt sem akartam megkérdezni.

Lementem ebédelni, amikor felmentem még mindig ott volt. Vacsorázni is elmentem, de még mindig nem ment el.
Már fürdenem kellett volna, de ez még mindig itt dekkolt.

- Na én megyek zuhanyozni.- jelentettem ki. Erre felállt, azt hittem elmegy, de jött utánam.- Te meg mit csinálsz?- fordultam felé. Nagyon közel állt hozzám. Ekkor beugrott, hogy miért szerettem meg az őszi erdőt. A szeme színére emlékeztet.

- Megyek veled zuhanyozni.- vigyorgott rám kajánul. Irtó dühös lettem rá. Hogy képzeli azt, hogy én.. vele.. zuhanyozni? Reflexből adtam neki egy pofont, de ez is inkább nekem fájt. Tovább vigyorgott.

- Kérsz még egyet?!- néztem rá dühösen. Mosolyogva visszafeküdt a "helyére", vagyis az ágyamra.

Emberi teendőim elvégzése után visszamentem a szobámba, Ő még mindig ott volt. Engem már nem érdekel, én hulla fáradt vagyok, alszok, nem tud érdekelni, hogy itt van.

Befeküdtem az ágy másik végébe és próbáltam aludni. Forgolódtam, de nem jött álom a szememre. Egy sóhajt hallottam a sokadik átfordulásom után. Oliver odajött és mellére vont. Elkezdtem ficánkolni, nem akartam így vele aludni. Vagy mégis? Megint kuncogni kezdett Oliver.

- Nyugi már! Próbálj így aludni.- visszahúzott izmos mellkasára. Hmm.. de még milyen izmos, és milyen jó az illata. Megint nevetni kezdett. Ó, hogy az a...

- Te olvasol a gondolataimban.- húzódtam el tőle, de csak azért, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Hát.. Igen.- nevetett tovább, egyre hangosabban. Biztos eszébe jutott, hogy miket gondoltam eddig róla. Bólogatni kezdett. Hát ez nem igaz! Arcomat mellkasába temettem. Ez annyira kínos.- Nyugi, már hozzászoktam, és jól esik. Főleg Tőled.- simogatni kezdte a hátam.

És van más képességed is?- kérdeztem gondolatban.

- Nincs. De én ennek az egynek is örülök, mert legalább tudom mit gondolsz rólam.

Ez nem igazságos.-duzzogtam.

- De nekem tetszik.- kuncogott.

Nekem is tetszene, ha olvasnék a Te gondolataidban.

- Az meg velem szemben nem lenne igazságos.- mindketten nevettünk.- Majd egyszer válaszolok minden kérdésedre, de most aludj, Édes!

Miért hívsz így?

- Mert olyan aranyos vagy amikor elpirulsz, és édes az illatod.- hallottam a hangján, hogy mosolyog.

A tied is.- nevetni kezdett.

- De most már tényleg aludj!- puszit nyomott a homlokomra.

Elhelyezkedtem a karjaiban és lassan elindultam az álmok édes útján..." /Az Erdő Őrei - 8. fejezet/


"Szép álmaim voltak. Boldog voltam. Ébredezni kezdtem. Szorosabban öleltem magamhoz azt, aki itt volt egész este. Felhúztam magam az arcához még mindig csukott szemmel. Majd megcsókoltam, szó nélkül visszacsókolt. Teljesen magára húzott. Testem tökéletesen simult övéhez. Olyan más volt most a csók, olyan szokatlan, olyan új, olyan jó. Édeskés ízt éreztem, de nem foglalkoztam vele, csak csókoltam tovább, amikor jéghideg kezek emlékezettek a pólóm alatt, hogy nem Tom-mal aludtam el. Kiszabadultam öleléséből és az ágy legtávolabbi sarkába húzódtam.

- Ne! Ne! Ne!...- motyogtam magamnak. A lábamat felhúztam, arcomat tenyerembe temettem és ráhajtottam térdemre. Mit tettem te jó ég? Nem igaz! Miért nem tudok én gondolkodni mielőtt valami hülyeséget csinálok? Miért? Most mit tegyek? Sós könnyeim pizsamámat áztatták. Ha eddig nem is, akkor most biztos meghalok.

- Stella...- szólongatott halkan Oliver, odajött hozzám és vállamra tette kezét. Leráztam magamról.

- Nem! Te most menj el! Nem akarlak látni!- nem mozdult, csak nézett rám arany szemeivel.- Mire vársz?! Tűnj már el!- kiabáltam.

- Most mit kiabálsz? Én tehetek róla?- emelte fel hangját ő is.

- Igen! Mégis miért olvasol te egyáltalán a gondolataimban? Tudtad, hogy nem rólad van szó. Minek csókoltál vissza?

- Nem tudtam, hogy kire gondolsz! Nem említettél nevet. Azt hittem rólam van szó.- védte magát.

- Igazad van.- tényleg nem gondoltam névre. Motorhangot hallottunk.

- Stella, érted jött a barátod. Ne várakoztasd meg!- kiabált fel mamám.

- Kérlek, most menj!- suttogtam erőtlenül Oliver-nek.

- Nem, most végre találtam valamilyen kapcsolatot a volt társamhoz, rajtad keresztül. Nem szakíthatsz el tőle. Nem szakíthatsz el magadtól.- kérlelt. Ezek a szavak a szívem legmélyét kezdték el mardosni.

- Menj, így is megnehezíted a döntésem.- gyötrődtem.

- Rendben, de megtalálom a módját, hogy veled lehessek. Nem adom fel ilyen könnyen.- simította meg az arcomat, amitől elpirultam. Egy halvány, de gyötrelmes mosolyos jelent meg arcán, majd távozott az ablakon keresztül. Lehet, hogy rosszul döntöttem? Mert őt is megkedveltem. Nagyon is. De én Tom-ot szeretem. Tom-ot kell szeretnem. Miattam lett újra ember, ennyivel tartozok neki." /Az Erdő Őrei - 9. fejezet/


"Amikor odaértünk az iskolába leparkolt és együtt indultunk az épület felé. Egy ezüst színű BMW-nek támaszkodva megláttam Őt. Na nee...

Mit keresel te itt?- kérdeztem gondolatban.

Megrántotta a vállát és széles mosoly terült szét arcán.

...

A ma reggel történteken gondolkoztam és az álmomon. Hozzá tartoznék? De ő vámpír, habár semmi jel nem utal arra, hogy nehezére esne ellenállni a véremnek. Tom pedig már ember, így sokkal könnyebb lesz nekünk. De, ha belegondolok mindkettőjükkel csókolóztam és jobb volt... Nem fejeztem be, mert Oliver lépett be az ajtón fülig érő szájjal. Nem gondolni semmire! Nem gondolni semmire! Koncentrálni a biológiára! Szóval ez itt van, ennek ez a feladata.- kezdtem mutogatni az egyik ábrán, de fogalmam sem volt, hogy miről beszélek. Oliver elindult felém, és mellém ült le. A szemem lesütöttem, de éreztem, hogy engem néz.

- Szóval kivel volt jobb?- kérdezte még mindig hatalmas mosollyal.

- Mi?- adtam a hülyét. Felé fordultam, lábamat felhúztam, a hátamat a falnak támasztottam.

- Tudod jól miről beszélek.- nézett rám gyönyörű szemeivel. Ne! Ne nézzen így rám! Ennek nem tudok ellenállni.

- Természetesen Tom-mal.- hazudtam, de mivel belelát a fejembe, ezért nem titkolhattam az igazat előle.

- Nézz a szemembe és úgy mondd!- emelte fel az állam.

Igen! Veled volt jobb! Fantasztikus volt! Tökéletes! Most boldog vagy??- üvöltöttem neki gondolatban.

- Igen. De figyelj rám. Csókolj meg még egyszer és utána dönts kettőnk között!

- Nem kell választanom, már döntöttem: Tom-mal maradok.- most határozottságom bizonyítására a szemébe néztem, ami hiba volt, mert meginogtam és a mondat végén elcsuklott a hangom.

- Ezt még megbeszéljük, de most jön a tanár.- mondta.

Nincs mit megbeszélnünk.- szögeztem le. Mire kaptam egy szúrós pillantást tőle.

- Gyerekek, hadd mutassam be új diákunkat, Oliver Damon-t.- mutatta be nekünk a tanár.- Ha neki nem sikerül a dolgozat akkor nem lesz beírva.- a kis mázlista.

Nem sok feladatot tudtam a dolgozat kérdéseiből, már be akartam adni a lapot, amikor az eltűnt előlem, majd egy szempillantás múlva tökéletesen kidolgozva került vissza elém. Oliver... Ránéztem és mosolygott, mint mindig.

A dolgozatok be lettek szedve, az óra unalmasan zajlott tovább.

A bal kezemmel a fejemet támasztottam, mert azt hittem mindjárt elalszok az unalmas magyarázástól; a jobb a térdemen pihent, amikor valami kellemesen hideg kezdte simogatni kezem fejét, majd megfogat azt.

Engedd már el!- elengedte.- Na azért!

...

- Te láttad már azt az új diákot? Irtó jól néz ki! Ó az a barna haj, és azok az arany szemek...- áradozott Amy. Én közben az ebédlőt kémleltem. Meg is találtam Oliver-t, aki épp Amy felé pillantott és röhögött.

Jól van már na! Ne nevess!- fegyelmeztem gondolatban. Tom jelent meg asztalunknál, leült mellém és egy csókkal üdvözölt. Mikor végzett egy futó pillantást vetettem Oliver felé, akinek arcáról eltűnt az összes vidámság. Jobban láttam rajta vámpír énjét, de aki nem tud ilyeneket, csak a sima emberi dühöt látták benne.

...

Éppen száguldottunk haza, amikor motorzajt hallottam mögöttünk. Hátranéztem: az ezüst BMW volt az.

Menj már a dolgodra!- üzentem neki.

Az autó motorja felbőgött és hatalmas sebességgel száguldott el mellettünk. Félelmetes látványt nyújtott a feltuningolt ezüst szörny.

...

Hanyatt dőltem az ágyon, becsuktam a szemem és élveztem a zenét.

A egyik kedvenc számom volt éppen -a Live and let die-, amikor hirtelen a szám a felénél megállt. Felültem és Oliver áll az ágyamnál, kezében a HIFI távirányítóval, száján a már jól ismert vigyorral. Ne mááár!- és visszadőltem az ágyra.

- Figyelj már rám! Valamit még meg kell beszélnünk.

- Én nem akarom! Menj el! Szállj ki az életemből! Kérlek!- a mondandóm elején még határozott voltam, de végére már megint meglágyultam pillantásától.

- Nem! Én kérlek téged!- megfogta egyik kezem és felhúzott az ágyról. Derekamat szorosan magához húzta, arca közelített az enyémhez.- Kérlek!...- lehelte szinte hangtalanul, és ajkai vészesen haladtak az enyémek felé..." /Az Erdő Őrei - 9. fejezet/


"Lehelet finoman érintették ajkai az enyémeket. Alig éreztem édes ízét, ami nagyon zavart. Ez sarkallt arra a tettemre, hogy mindkét kezem elindult felfelé a kockás hasán, mellkasán, vállán; jobb kezem a tarkójánál fogva közelebb húztam magamhoz, bal kezem elindult lefelé ugyanazon az úton. Érintésem nyomán kicsit megremegett és az eleinte lágy csókból igazi heves csók lett. Amikor éreztem kezemmel a nadrágövét ismét elindultam felfelé, és immár mindkét kezem a nyakát ölelte. Megszűnt a külvilág: csak ő és én léteztünk abban a gyönyörű percben. Nem akartam, hogy vége legyen; nem akartam, hogy elmenjen. Nem érdekelt semmi. Még Tom-ról is hajlandó voltam megfelejtkezni, csak ne hagyja abba." /Az Erdő Őrei - 10. fejezet/


Nos, mára ennyit kaptok.:) Ha szeretnétek még több ilyet írjátok meg komiba.:) Meg a véleményeteket is szívesen olvasnám.:)