19. fejezet - "Állattámadás"

Csak úgy eltűnt, mintha itt se lett volna. Felültem, a pólója sehol, de az ablak nyitva. Ez meg mi volt? Csak úgy szó nélkül lelép? Meg lehetett volna beszélni és nem kellett volna futásnak erednie. Mégis hány óra van? Ránéztem a telefonomra. Éjfél. Pont éjfél. Remek. Elmentem fürdeni. Gyorsan végeztem, majd felvettem egy pizsamát és bedőltem az ágyba. Hamar elnyomott az álom.

Az erdőbe voltam. De nem egyedül. Egy nő állt előttem, aki úgy nézett ki, mint én. De nem én voltam.
- Vigyázz rá! Kérlek! A kedvemért! Ne hagyd, hogy az történjen vele, ami velem!- mondogatta a nő.
- Ki vagy te? És kit ne veszítsek el?- kérdeztem vissza.
- A nevem Amelia. És vigyázz Oliver-re! Kérlek!- majd eltűnt minden én pedig felébredtem.

Ránéztem az órára. Hajnali három. Vissza kéne aludnom, de nem tudok... Mi volt ez? Miért kéne Oliver-re vigyáznom? Felnőtt vámpír, tud magára vigyázni. Mégis ki bánthatná? Egy vámpírt? Ugyanmár! Az lehetetlen! De miért jelent meg akkor az álmomban Amelia? És hogy értette azt, hogy: Ne hagyd, hogy az történjen vele, ami velem! ?

Valahogy mégis sikerült elaludnom. Ezúttal nem álmodtam. Szerencsére.

Reggel az órám csörgésére ébredtem. Rácsaptam a tetejére, amitől elhallgatott. Felkeltem nagy nehezen és elvégeztem a szokásos tennivalóimat, majd lementem kajálni. Mama már lent várt.

- Szia! Hogy aludtál?- kérdezte.

- Szia! Egész jól.- mondtam, majd leültem reggelizni.- Te tudsz valamit az erdő őreiről?- próbáltam finoman rákérdezni.

- Nem tudom miről beszélsz, kicsim. Már megint hallottál valamit az iskolában?- bújt ki a válasz alól.

- De... az lehet... Most megyek. Szia!- zártam le a témát, mert látszott rajta, hogy tudja miről van szó, csak nem akarja elmondani.

- Várj! Az erdőben vigyázz! Tegnap este az erdőben állattámadás volt.

Felkaptam a táskám és indultam is. Valami itt nem stimmel. Miért nem akarja elmondani, hogy nagyapa erőőr volt? És hol szokott lenni egész nap? És állattámadás? Valami történik.

Még nem csöngettek be, amikor megérkeztem ezért bementem a könyvtárba. Leültem az egyik számítógéphez és megnéztem a híreket. Rögtön a címlapon találtam érdekességet: szétmarcangolt holtest az erdőben. Egy húsz év körüli nőé. A hullán látszik a nyakán harapás, a jellegzetes metszőfogak nyomai. Ezért hiszik azt, hogy vadállat a tettes. Én nem. Vámpírok lennének? De csak két vámpír van a környéken... Tom és... Oliver... Nem! Biztos, hogy nem. Tegnap este Oliver nálam volt... De nem végig... Úgy ment el, hogy kint voltak a szemfogai... Nem! Ne vádold meg!-utasítottam magam. De akkor Tom? Mégis miért? De ez nem lehet... Biztos, hogy nem! Miért gyilkolna? Ez biztos valami félreértés. Valaki másnak is kell lennie.

Elindultam az első órámra. Történelem. Leültem hátra, az ablakhoz. A kedvenc helyemre. Az ajtó felé néztem és megláttam Oliver-t. Ő is engem nézett. Majd elindult a folyosó vége felé. Felkeltem a helyemről, fogtam a táskám és követtem. Elhaladt a WC-ék mellett, majd befordult egy kisebb folyosóra, ami nem vezetett sehova. Ahogy odaértem nem volt sehol. Benéztem az ott lévő termekben, de nem ott volt. De a végén volt egy nyitott ablak... Lerázott... Tudhattam volna...

Becsöngettek, ezért már nem mentem be órára. Lementem az udvarra és leültem az egyik padra. Nem sok idő elteltével egy hideg kezet éreztem a hátamon.

- Na mi van? Most nem futsz el?- kérdeztem gúnyosan.

- Sajnálom...- mondta Oliver.

- Te tudsz valamit a tegnap esti "állattámadásról"?- tértem a lényegre és a kezemmel idézőjelet mutattam a levegőben.

- Igen. Azt hiszem tudom ki volt...- halkult el.

- Tom?- kérdeztem. Mire csak bólintott.- Nem! Az nem lehet! Ő nem ilyen!!

- Megváltozott. Piros szem, agresszió... Ez nem ő! Nem az, akit megismertél! Ez az új Tom veszélyes és mindenre elszánt.- mondta, miközben leült mellém.

- De mitől lett ilyen?

- Nem tudom. Talán a vámpírvértől, mert az a vámpír gonosz volt és így Tom is megkapta a tulajdonságait.

- És te milyen tulajdonságokat kaptál Amelia-tól?- kérdeztem egy kicsit gúnyosan.

- Ez hogy jön ide?- húzta föl szemöldökét.

- Nem tudom. Csak ideges vagyok és minden úgy összejött. Az erdőőrség, a tegnap esti támadás, a mamám titkolja előttem, hogy a nagypapa is őr volt...- a végét már sírva mondtam. Közelebb húzódott hozzám és mellkasára vont. Felhúztam magam az arcáig és meg akartam csókolni, de elhúzódott.

- Megmondtam, hogy nem lehet.- mondta határozottan.

- Miért?

- Mert az egy dolog, hogy attól átváltozol, de ott van a véred is... Az erdőőröktől undorodnom kéne, de még jobban kívánom a véred mióta őr lettél. És közben megharaphatlak. Ami nem csak neked rossz, hanem nekem is...

- Nem értelek.

- A szervezeted erőőrré válásod óta mérget termel, ami csak a vámpírokra van hatással. Mégpedig úgy, hogy megöl engem...

- Hát ez nem igaz!!- háborodtam fel és felálltam.- De valamit csak tehetünk!

- Mégis mit?- nézett rám értetlenül.

Emberi módszerek...- csak ennyit mondtam, de azt is csak gondolatban.- Akkor nem leszek vámpír, és a véremmel meg tudsz boldogulni.- folytattam hangosan.

- Az óvszer a terhesség ellen sem 100%-osan véd, nemhogy a vámpírráválás ellen...- emelte fel a hangját. Még szerencse, hogy minden tanuló órán van.- És nem olyan egyszerű a véred ellen küzdeni, mint ahogy azt hiszed.- ő is felállt a padról és a kapu felé indult. Elé álltam.

- Akkor hagyd, hogy segítsek!

- Nem tudsz!- mondta és kikerült, majd hátrálva még hozzátette.- Ezzel egyedül kell megküzdenem.- elfordult és futásnak eredt...


Sziasztok!!

Komikat megint szeretnék...
Ezt a fejezetet nem pont így képzeltem el. Akartam volna még írni hozzá, de úgy túl hosszú lett volna...és ma van a névnapom (Eszter), meg régen is volt már friss, úgyhogy úgy döntöttem felrakom így. Nem lett túl tartalmas, de a következő jobban fog tetszeni nektek!

/Ja és tudom, hogy a képnek semmi köze a fejezethez, de nekem nagyon megtetszett, így ezt raktam fel./

Ne feledd! Komizz!!