5. fejezet - Tájékoztatás

Sziasztok!! Itt van az 5. feji. Tudom, hogy mostanában rövidek a fejezetek. Sajnálom. Próbálom elnyújtani ezt a részt, mert ez csak ilyen átvezető rész lesz a 3.-hoz. Kb. 10 fejezet lesz. Vagy annyi se, de remélhetőleg a 3. rész kárpótol titeket mindezért. Azt nagyon jóra akarom megcsinálni, hosszú fejezetekkel, több szemszögből. Most pedig jó olvasást!!


Kibontakoztam Tom öleléséből és megfordultam. Hát persze, hogy az volt, akire gondoltam, de nem volt egyedül.

- Hát ti mit kerestek itt? - kérdeztem tőlük.

- Ha nem kell a segítségünk, akár el is mehetünk. - mondta Max, majd megfordult és Gabriel-lel a sarkában elindult az erdőbe. Persze lassan, hogy még utánuk tudjak szólni. Direkt játsszák az agyukat.

- Na jó! Várjatok! - mosolyogva fordultak vissza. - De miért akartok segíteni?

- Talán baj? - kérdezte Gabriel. Talán most először hallottam beszélni.

- Nem. Nem baj. Csak furcsa.

- Na jó, elmondjuk. - mondta Max. - Ha Hank-é lesz a nyaklánc, akkor ránk már nem is lesz szüksége. És azt fogjuk csinálni, hogy...

- Fogjuk? - szóltam közbe.

- Hát... igen. - mondta Gab. - Segítened kell nekünk.

- Hogy? Hát eddig is azt csinálom, nem? - kérdeztem. Nem igazán értettem, hogy mit is akarnak.

- A nyakláncot csak ember veheti el a helyéről... - kezdte Max, de én közbe szóltam.

- Én sem vagyok ember. Már meghaltam. De azelőtt is erdőőr voltam.

- De még így is emberibb vagy, mint mi. - mondta Max.

- Áh, értem. Ha nem sikerül, akkor is nekem lesz bajom és nem nektek. Hát persze... - mondtam gúnyosan.

- De, ha sikerrel járunk, az neked is jobb.

- Ugyan miért?

- Ugye azt hiszed, hogy Hank be fogja tartani a szavát?

- Igen, megígérte. - mondtam.

- Pedig esze ágában sincs. De ha nekünk segítesz, akkor mindent megteszünk, hogy találkozzatok majd.

- Rendben. De akkor mondjatok el mindent, hogy ezt az egészet hogy is gondoljátok. - próbáltam zsarolni őket.

- Rendben... - adta meg magát Max. - Megszerezzük a nyakláncot. Visszamegyünk. Odaadjuk neki. Visszaküld titeket a Földre.

- Ez a nagy ötlet? - ráncoltam a homlokomat.

- Miért nem mondjuk el részletesebben? - kérdezte Gab.

- Mert a többi már nem tartozik rá. - válaszolta Max.

- Rendben. Akkor nem segítek nektek. Habár még mindig nem tudom, hogy hogyan is tudnék.

- Csak annyit kell csinálnod, hogy miután megszerezted, szenteltvízbe mártod, így majd, amikor...

- Szenteltvízbe? Ez valami vicc? Szenteltvíz... öcsém. - röhögött Tom. Észre se vettem, hogy itt van. Max nevetni kezdett. De hamar abbahagyta.

- Nem, nem vicc. Ez teljesen komoly. Nos.. hol is tartottam?? Megvan. Tehát, amikor ezután valaki felveszi, semmi baja nem lesz. De miután az első parancsot végrehajtja, megszűnik létezni. És ez remélhetőleg a ti Földre küldésetek lesz.

- Még valami? - kérdeztem gyanakvóan.

- Nincs semmi.

- És ha ő meghal, akkor ki fogja vezetni a Pericolo-t? - jutott még eszembe.

- Hát természetesen Én. - mondta nagy büszkén Max.

- Te? Ez a vörös ficsúr... - röhögött Tom. Ez bolond...

A következő pillanatban azt láttam, hogy Max Tom-ot a nyakánál fogva felemeli.

- Mit mondtál? - kérdezte morogva Max.

- Se... see... sem.... mit... - mondta Tom fuldokolva. Hogy tud egy vámpír fuldokolni?-kérdeztem magamtól.

Valójában nem fuldoklik, csak el tudom vele hitetni, hogy fuldoklik. Ez olyan varázserős-dolog. - válaszolt Max hangja a fejemben.

Majd letette Tom-ot a földre.

- Na? Indulhatunk? - kérdezte egy mosollyal az arcán Max, mintha misem történt volna.

- Igen. - feleltem csak én. De mind elindultunk emberi tempóban a sűrű erdőben...