6. fejezet - Vásárlás és a cél

Sziasztok! Itt a 6. feji. Remélem tetszik. Nem lett függővég. Nem lett nagyon szomorú. Vannak benne vicces részek.:) Jövőhéten hétfőtől szerdáig egy kisebb nyaraláson leszünk a családdal. Úgyhogy nem tudom mikor lesz friss. Ezzel is késtem. Ne de most olvassatok!! Utána komizzatok, vagy legalább válasszatok a véleményeknél.:)

Lassan haladtunk. Max mondta, hogy Hank nem tudja, hogy ők segítenek. Ezért kell úgy csinálni, hogy ne végezzünk a kelleténél hamarabb a feladattal. Mi ketten mentünk elöl. Tom és Gabriel meg mögöttünk. Mind csendben voltunk addig, amíg Max meg nem szólalt.

- Be kéne ugranunk előtte egy másik városba ruháért.

- Stella-nak segítünk, te meg vásárolgatni akarsz?- kérdezte Tom gúnyosan.

- Nem, te idióta. Hanem nem jelenhetünk meg ebben a ruhában ott, ahol tudnak a vámpírokról és hasonlókról. Még rosszat gondolnának szerény személyemről. -mondta a végét már ironizálva, amin nevetnem kellett.

- Chh... -Tom csak ennyit tudott kinyögni.

- És hol megyünk be boltba? Itt azt hiszik, hogy meghaltam. Ott meg már tökmindegy.

- Útközben van egy városka. Majd csak találunk valami normális ruhát. -mondta Max, majd tovább indultunk.

Menet közben beszélgettünk Max-szel. Mesélt arról, hogy az 1800-as évek végén élt. Szegény család gyermekeként nőtt fel. Nem is értette, hogy hogyan kelthette fel a gazdag Amelia figyelmét. Majd feltettem egy kérdést, amit jobb lett volna, ha nem teszek, mert más kérdéseket vont maga után.

- Szeretted, igaz?

- Igen. -mondta halkan.

- Ő szeretett?

- Nem tudom. Nem hiszem. -mondta búslakodva.

Hogy tehet ilyet bárki is? Magába bolondította Max-et, átváltoztatta, kihasználta, majd megölte és továbblépett. És elkezdett Oliver-rel is játszani. Ráadásul ez "én" voltam.

Vajon Vele is ezt csinálta volna? Ha Őt is megöli? Mi lett volna, ha nem találkozom vele? Akkor Tom-mal maradtam volna, vagy meguntam volna, mint Amelia Max-et?

A válasz: nem. Mivel meg sem születtem volna. Vagy igen, csak nem ebben a testben? Nem tudom. Az élet bonyolult. Nem most kéne ezt megvitatnom.

Haladtunk tovább és kiértünk az erdőből. Egy kisebb város látványa tárult elénk. Nem lakhattak itt többen 7000-nél. Szó nélkül mentünk tovább. A városba beérve néhányan megbámultak és szemük félelmet tükrözött, de másoknak az volt a legfontosabb dolga, hogy a ruhája eleget mutasson ahhoz, hogy a velem lévő három "férfi" érdeklődését felkeltse. Ezek persze nők voltak. A férfiak engem bámultak nyálcsorgatva, de kaptak egy eléggé szúrós pillantást és hirtelen nagyon fontos dolguk akadt...

Bementünk az első üzletbe amit megláttunk.

- Üdvözlöm önöket! Miben segíthetek? -kérdezte az eladónő. És ahogy végigmérte Max-at a "Miben segíthetek?" kijelentés egy kicsit más értelmet nyert... Most nem lennék Max helyében, mert ő biztos hallja minden gondolatát. De ő úgy látszik élvezi a helyzetet.

- Ó, sok mindenben segíthetne, hölgyem, de most éppen ruhára lenne szükségem... -adta meg az úgyszintén kétértelmű választ Max egy széles mosoly kíséretében. A nő meg majd elájult.

Csak nem vagy féltékeny?? -kérdezte Max a fejemben.

Chh.. Ugye még nem felejtetted el, hogy miért is vagyunk most itt?? Oliver... Rémlik?? -válaszoltam neki gondolatban. Erre csak mosolygott egyet.

Közben elindultunk az eladó után a férfi részleg felé. Gab és Max is felpróbált egy csomó farmert és pólót. Az első alkalommal azt hittem, hogy a nő akarja átöltöztetni Max-et, de aztán elhívták a kollégái a raktárba.

A vásárlás további része gyorsan zajlott. Két kék koptatott farmert és két sima pólót vettek. Majd végre tovább indultunk. Ha tovább kellett volna néznem az enyelgésüket, akkor azt hiszem, elhányom magam. Nem féltékenységből, ahogy azt a nap folyamán Max többször is megkérdezte poénkodva, hanem csak zavart. Mert ha haladnánk, akkor majd újra Oliver-rel lehetek. Csak a cél lebegett a szemem előtt.

Már kiértünk a városkából és belőlem már kikívánkozott a kérdés, ami már órák óta nyomta a szívemet.

- Oliver is szerette Amelia-t? -a kérdés váratlanul érte Max-et. Sokáig nem szólalt meg. Majd végül nagy nehezen kinyögte.

- Igen. -ezen kellett ennyit gondolkodni?? El tudom viselni. Ha fáj is, de mit vártam? Lehet, hogy engem is csak azért "szeret" mert úgy nézek ki mint ő. - Ez nem igaz. -szólalt meg Max. - Szeret téged. Mégpedig magadért. Hallottam a gondolatait. Igaz, hogy neki ugrott Hank-nek, de legbelül elismerte, hogy igaza van. És aztán meg, hogy te teljesen más vagy. És azért szeret. Vili??? -akadt már ki a hülyeségemen.

- Igen, felfogtam. -motyogtam.

Nem beszéltünk tovább. Csak haladtunk... és haladtunk... Egyszer csak egy nagyon apró falucska tárult elénk. A hegyről -amin éppen voltunk- tökéletesen lehetett látni. Nekünk bal oldalt volt az a bizonyos templomot, amit célba is vettünk...