Sziasztok!! Hát itt van az első fejezet... 3 komit kaptam, aminek örülök. Halál komoly...:)
Na de a lényeg... Itt van ez... Vagy írjatok komit, vagy csak válasszatok véleményt és klikkeljetek...
A kövi nem tudom mikor jön. Most pedig olvassatok, utána pedig VÉLEMÉNY!!!
Az élet nehéz. Főleg, ha az ember egyedül van. Nincsenek barátai, nincs, akivel megbeszélje a gondjait.
Nekem volt, a bátyám. Sok mindent elmondhattam neki. Mindig meghallgatott, segített. Ha kisebb bajba kerültem, segített. Sose köpött be anyának. A mi kis titkunk maradt. Bíztam benne, ő is bennem. Ő is kért tőlem tanácsot, természetesen lányok terén.
Ami tök vicces, mert nekem még nem volt barátom. De, ahogy tudtam segítettem neki. Általában bejött. És szinte mindig összejött az adott lánnyal.
De mostanra megváltozott. Csak annyit beszélünk egy nap, hogy szia, és kész. Örülök, hogy az álmaimról soha nem beszéltem neki. A lányok terén nagyon sikeres. Ő a suli legmenőbb pasija. Ezt ki is használja, mert a lányok többsége csak egy éjszakára kell neki.
Pontosabban csak múlt időben, mert épp itt ül mellettem a repülőn. Anyu és a pasija valamivel mögöttünk falják egymást. Gusztusos, mondhatom.
Ott tartottam, hogy utazunk. Angliába költözünk, anya barátjához. Apu Amerikában maradt. Nagyon szeret minket, küzdött is értünk. Pert indított anyu ellen, hogy megszerezzen minket, de vesztett, mert anyunak van barátja, így "normálisabb" családban nőhetünk fel. Csodás. És most elszakított minket. Egy teljesen idegen országba, és főképp egy másik földrészre megyünk. Csak azért, mert anyunak úgy esik jó a tanév közepén. Minket persze meg se kérdezett.
Nekem végül is tök mindegy, mert ott se tudtam beilleszkedni. De Adam most végzős, pont érettségi előtt iskolát váltani. Nagyon "okos" volt anyánktól.
- Hé! Mindjárt leszállunk!- szólt kedvesen a bátyám, miközben kihúzta a fülemből az MP3 fülhallgatóját.
- Kösz!- szóltam vissza gúnyosan. Kikapcsoltam a lejátszót, majd a táskába raktam. Az övemet bekapcsoltam, és vártam, hogy leszálljunk Londonban. Itt is fogunk lakni. Egy békés kisvárosból elkötözünk egy világvárosba, ahol rengeteg a turista. Hú, de fogom én ezt utálni!
Kis idő elteltével le is szálltunk. A reptéren is nagy nyüzsgés volt. A cuccainkat összeszedtük, nem volt sok, mert anyu azt mondta, majd veszünk itt újakat. Meg apához úgyis megyünk látogatóba -legalábbis mi Adam-mel, mert anyával nagyon össze vesztek.
Kimentünk az épület elé, ahol már várt ránk egy taxi. Mind beszálltunk és már mentünk is Ken házához. Nemsokára megérkeztünk. Mit ne mondjak, gyönyörű volt. Egy kertes ház volt a város szélén. Jó nagy volt. Lesz saját szobám, saját fürdőszobával. Nem semmi! De hát Ken gazdag, bankban dolgozik.
Kifizette a taxit, mi a bőröndökkel együtt meg birtokba vettük a házat. A nappali nagy volt, szinte mindennel fel volt szerelve, ahogy a konyha is. De engem nem az érdekelt.
Rögtön felmentem az emeletre és meg is találtam a szobámat, mert rá volt írva az ajtajára a nevem. Vele szemben volt Adam szobája, anyáéké meg a földszinten.
Benyitottam, a lélegzetem is elállt. Az első, amit megpillantottam, az a fekete keretű franciaágy piros ágyneművel. A falak is pirosak voltak. Ez a két szín dominált. Egy kis erkélyem is volt, ami az utcára nyílt. Egy íróasztal volt szemben az ággyal, ami a lap-topomért "kiáltott".
Bementem a fürdőbe. Itt a piros és a fehér szín volt előnyben. Egy hatalmas kád és egy zuhanyzó is volt benne. Egy kis romantikus zug volt az egész szoba. Hát nekem nincs rá szükségem, de a színek nagyon tetszettek. A szobában az egyik falnál volt egy kis egyszemélyes ágy is, gondolom ha esetleg vendég jönne.
Volt egy hatalmas CD-lejátszó is, mellette egy még hatalmasabb CD-tartó. El fog rajta férni az összes zeném. Az AC/DC-től a W.A.S.P.-ig. Majdnem A-tól Z-ig. Máris imádom.
Szépen kipakoltam minden ruhát a gardróbba. Majd a zenéket és a kicsikémet -a laptopomat- az asztalra.
Amikor mindennel végeztem, beraktam a Guns N' Roses Get In The Ring című albumát.
Sok szám után eljutottam az egyik kedvenc számomig. A 14 years-ig. Izzy írta az elejét még 14 évesen, amikor megismerkedett Axl-lel. 14 év múlva befejezte, akkor az Axl-el való barátságát írta bele, ami 14 éve kezdődött. Ezt a számot Izzy énekli. Mit ne mondjak, az ő hangja is csodás. Csak a refrénben kapcsolódik bele Axl.
Éppen élveztem a hangjukat, amikor valaki idióta dörömbölni kezdett az ajtón. Leszüneteltettem a zenét.
- Mi van?- szóltam ki.
- Vacsora! Itt kiabálok már mióta, te meg süket vagy!- mondta Adam. Majd elment. Összeszedtem magam, és lementem vacsorázni. A többiek már mind ott ültek.
- Nem lehetne egy kicsit halkabban hallgatni azt az izét?- kérdezte anyám.
- Az nem izé! Az a világ egyik legjobb rockbandája volt! És nem! Nem lehet halkabban!- mondtam felemelve a hangom.
- Ne beszélj így anyáddal!- mondta Ken.
- Miért? Ki vagy te nekem?!- fordultam felé.
- Ne beszélj így Ken-nel!- mondta anyám. Hát ez egyre jobb...
- Miért? Nem az Apám!- hangsúlyoztam az 'apám' szót. Majd felmentem a szobámba, és ha lehet, még hangosabbra vettem a hangerőt. Keresgéltem a számok között és mivel november van, a November Rain mellett döntöttem.
Hosszú órákig hallgattam a zenét, de olyan 9 óra körül úgy döntöttem, hogy ideje megfürdeni. Bementem a fürdőbe és a kádba megengedtem a vizet. Jól fog jönni egy kis lazítás a holnapi nehéz nap előtt.
Amikor végeztem bevetettem magam a gép elé és végignéztem az összes cuccomat neten. Ott töltöttem pár órát, majd olyan éjfél felé kikapcsoltam és ágyba bújtam. Szép lassan elnyomott az álom. Az álmok most sem kerültek el.
Két jármű lassított és a rét szélére befaroltak. Futni kezdtem feléjük, vártam az ébredés pillanatát, de még látni akartam az arcukat, hogy tovább maradjon meg emlékezetemben.
Amikor odaértem, láttam, hogy egymással szemben álltak és morogtak. Majd észrevettek. Tom-ra néztem először és... Ne! Na ne! Na ezt ne! Biztos, hogy nem! Piros színű szemei voltak. Álmodom! Mindjárt felébredek. Ébredjek már fel! Nem akarok ilyet álmodni!
Ránéztem Oliver-re, aki nyugtatni próbált, de nem nagyon sikerült. Egyre hergeltem magam és azt hittem mindjárt szétrobban a fejem.
Összeestem. Körülnéztem és láttam, hogy a ruháim cafatokban vannak mindenfelé. Rápillantottam a kezemre és egy éj fekete mancsot láttam. Mi?? Tom-ra néztem ismét és ő próbált közelebb jönni, én pedig hátrálni kezdtem. Túl sok volt! Túl sok feldolgozatlan tény.
- Hagyd!- szólt Tom-ra Oliver és a kezével akadályozta, hogy közelebb jöjjön. De Tom rámorgott és ellökte Oli kezét az útból. Nagyon gyorsan közeledett felém, de én teljes erőmből rámorogtam, mire hátrahőkölt.
- Kösz.- üzentem gondolatban Oliver-nek, mire ő csak bólintott.
Futni kezdtem az erdő belseje felé, rögtön tudtam, hogy hova tartok: a tóhoz. Kicsit ügyetlen voltam négy lábon, de nagy nehezen elbotorkáltam addig. Belenéztem: farkas vagyok, a bundám nagyon fekete, szemem piros. De, hogy lett ez? Majd egy ismerős hang megszólalt a fejemben:
- Nyugodj meg! Csak Chris vagyok.- és már hallottam is a levelek zörgését.
- Mi történik velem?- próbáltam beszélni, de csak valami vonyításszerű jött ki a számon.
- Erdőőr vagy...
Majd az álom véget ért, mert az órám csörögni kezdett. Már arra sem emlékszek, hogy felhúztam volna. Na mindegy. Nagy nehezen kimásztam az ágyból. Bevonultam a fürdőbe és elintéztem a dolgaimat, elfogadható állapotba szedtem magam, felvettem a földről az iskolatáskámat, majd lementem a földszintre. Anyáék már elmentek, csak Adam volt ott. Ő is kómás volt, akárcsak én.
- Ma én viszlek suliba.- jelentette ki.
- De jó nekem.- mondtam "repesve az örömtől".
Megkajáltunk, majd beszálltunk az autójába és az iskola felé vettük az irányt...
/Dan szemszöge/
Egy újabb unalmas hétvége van a hátam mögött. Igaz, pénteken voltunk bulizni a haverokkal -akik mind felszedtek valami csaj, csak én nem-, jól éreztem magam, de valami mintha hiányozna. De nem tudom mi az.
Az álmaim is egyre furcsábbak. Amit ma álmodtam, abban Stella erdőőr lett. És ott hallgatóztam a fák között, míg ő beszélt Chris-szel.
Bárcsak ez a Stella létezne. Mindenben tökéletes. Okos, kedves, de harcias. És nem mellesleg gyönyörű is.
Hát én bolond vagyok! Egy álombeli lányba zúgtam bele...
Ezekkel a gondolatokkal indultam el az iskolába...
Nekem volt, a bátyám. Sok mindent elmondhattam neki. Mindig meghallgatott, segített. Ha kisebb bajba kerültem, segített. Sose köpött be anyának. A mi kis titkunk maradt. Bíztam benne, ő is bennem. Ő is kért tőlem tanácsot, természetesen lányok terén.
Ami tök vicces, mert nekem még nem volt barátom. De, ahogy tudtam segítettem neki. Általában bejött. És szinte mindig összejött az adott lánnyal.
De mostanra megváltozott. Csak annyit beszélünk egy nap, hogy szia, és kész. Örülök, hogy az álmaimról soha nem beszéltem neki. A lányok terén nagyon sikeres. Ő a suli legmenőbb pasija. Ezt ki is használja, mert a lányok többsége csak egy éjszakára kell neki.
Pontosabban csak múlt időben, mert épp itt ül mellettem a repülőn. Anyu és a pasija valamivel mögöttünk falják egymást. Gusztusos, mondhatom.
Ott tartottam, hogy utazunk. Angliába költözünk, anya barátjához. Apu Amerikában maradt. Nagyon szeret minket, küzdött is értünk. Pert indított anyu ellen, hogy megszerezzen minket, de vesztett, mert anyunak van barátja, így "normálisabb" családban nőhetünk fel. Csodás. És most elszakított minket. Egy teljesen idegen országba, és főképp egy másik földrészre megyünk. Csak azért, mert anyunak úgy esik jó a tanév közepén. Minket persze meg se kérdezett.
Nekem végül is tök mindegy, mert ott se tudtam beilleszkedni. De Adam most végzős, pont érettségi előtt iskolát váltani. Nagyon "okos" volt anyánktól.
- Hé! Mindjárt leszállunk!- szólt kedvesen a bátyám, miközben kihúzta a fülemből az MP3 fülhallgatóját.
- Kösz!- szóltam vissza gúnyosan. Kikapcsoltam a lejátszót, majd a táskába raktam. Az övemet bekapcsoltam, és vártam, hogy leszálljunk Londonban. Itt is fogunk lakni. Egy békés kisvárosból elkötözünk egy világvárosba, ahol rengeteg a turista. Hú, de fogom én ezt utálni!
Kis idő elteltével le is szálltunk. A reptéren is nagy nyüzsgés volt. A cuccainkat összeszedtük, nem volt sok, mert anyu azt mondta, majd veszünk itt újakat. Meg apához úgyis megyünk látogatóba -legalábbis mi Adam-mel, mert anyával nagyon össze vesztek.
Kimentünk az épület elé, ahol már várt ránk egy taxi. Mind beszálltunk és már mentünk is Ken házához. Nemsokára megérkeztünk. Mit ne mondjak, gyönyörű volt. Egy kertes ház volt a város szélén. Jó nagy volt. Lesz saját szobám, saját fürdőszobával. Nem semmi! De hát Ken gazdag, bankban dolgozik.
Kifizette a taxit, mi a bőröndökkel együtt meg birtokba vettük a házat. A nappali nagy volt, szinte mindennel fel volt szerelve, ahogy a konyha is. De engem nem az érdekelt.
Rögtön felmentem az emeletre és meg is találtam a szobámat, mert rá volt írva az ajtajára a nevem. Vele szemben volt Adam szobája, anyáéké meg a földszinten.
Benyitottam, a lélegzetem is elállt. Az első, amit megpillantottam, az a fekete keretű franciaágy piros ágyneművel. A falak is pirosak voltak. Ez a két szín dominált. Egy kis erkélyem is volt, ami az utcára nyílt. Egy íróasztal volt szemben az ággyal, ami a lap-topomért "kiáltott".
Bementem a fürdőbe. Itt a piros és a fehér szín volt előnyben. Egy hatalmas kád és egy zuhanyzó is volt benne. Egy kis romantikus zug volt az egész szoba. Hát nekem nincs rá szükségem, de a színek nagyon tetszettek. A szobában az egyik falnál volt egy kis egyszemélyes ágy is, gondolom ha esetleg vendég jönne.
Volt egy hatalmas CD-lejátszó is, mellette egy még hatalmasabb CD-tartó. El fog rajta férni az összes zeném. Az AC/DC-től a W.A.S.P.-ig. Majdnem A-tól Z-ig. Máris imádom.
Szépen kipakoltam minden ruhát a gardróbba. Majd a zenéket és a kicsikémet -a laptopomat- az asztalra.
Amikor mindennel végeztem, beraktam a Guns N' Roses Get In The Ring című albumát.
Sok szám után eljutottam az egyik kedvenc számomig. A 14 years-ig. Izzy írta az elejét még 14 évesen, amikor megismerkedett Axl-lel. 14 év múlva befejezte, akkor az Axl-el való barátságát írta bele, ami 14 éve kezdődött. Ezt a számot Izzy énekli. Mit ne mondjak, az ő hangja is csodás. Csak a refrénben kapcsolódik bele Axl.
Éppen élveztem a hangjukat, amikor valaki idióta dörömbölni kezdett az ajtón. Leszüneteltettem a zenét.
- Mi van?- szóltam ki.
- Vacsora! Itt kiabálok már mióta, te meg süket vagy!- mondta Adam. Majd elment. Összeszedtem magam, és lementem vacsorázni. A többiek már mind ott ültek.
- Nem lehetne egy kicsit halkabban hallgatni azt az izét?- kérdezte anyám.
- Az nem izé! Az a világ egyik legjobb rockbandája volt! És nem! Nem lehet halkabban!- mondtam felemelve a hangom.
- Ne beszélj így anyáddal!- mondta Ken.
- Miért? Ki vagy te nekem?!- fordultam felé.
- Ne beszélj így Ken-nel!- mondta anyám. Hát ez egyre jobb...
- Miért? Nem az Apám!- hangsúlyoztam az 'apám' szót. Majd felmentem a szobámba, és ha lehet, még hangosabbra vettem a hangerőt. Keresgéltem a számok között és mivel november van, a November Rain mellett döntöttem.
Hosszú órákig hallgattam a zenét, de olyan 9 óra körül úgy döntöttem, hogy ideje megfürdeni. Bementem a fürdőbe és a kádba megengedtem a vizet. Jól fog jönni egy kis lazítás a holnapi nehéz nap előtt.
Amikor végeztem bevetettem magam a gép elé és végignéztem az összes cuccomat neten. Ott töltöttem pár órát, majd olyan éjfél felé kikapcsoltam és ágyba bújtam. Szép lassan elnyomott az álom. Az álmok most sem kerültek el.
Két jármű lassított és a rét szélére befaroltak. Futni kezdtem feléjük, vártam az ébredés pillanatát, de még látni akartam az arcukat, hogy tovább maradjon meg emlékezetemben.
Amikor odaértem, láttam, hogy egymással szemben álltak és morogtak. Majd észrevettek. Tom-ra néztem először és... Ne! Na ne! Na ezt ne! Biztos, hogy nem! Piros színű szemei voltak. Álmodom! Mindjárt felébredek. Ébredjek már fel! Nem akarok ilyet álmodni!
Ránéztem Oliver-re, aki nyugtatni próbált, de nem nagyon sikerült. Egyre hergeltem magam és azt hittem mindjárt szétrobban a fejem.
Összeestem. Körülnéztem és láttam, hogy a ruháim cafatokban vannak mindenfelé. Rápillantottam a kezemre és egy éj fekete mancsot láttam. Mi?? Tom-ra néztem ismét és ő próbált közelebb jönni, én pedig hátrálni kezdtem. Túl sok volt! Túl sok feldolgozatlan tény.
- Hagyd!- szólt Tom-ra Oliver és a kezével akadályozta, hogy közelebb jöjjön. De Tom rámorgott és ellökte Oli kezét az útból. Nagyon gyorsan közeledett felém, de én teljes erőmből rámorogtam, mire hátrahőkölt.
- Kösz.- üzentem gondolatban Oliver-nek, mire ő csak bólintott.
Futni kezdtem az erdő belseje felé, rögtön tudtam, hogy hova tartok: a tóhoz. Kicsit ügyetlen voltam négy lábon, de nagy nehezen elbotorkáltam addig. Belenéztem: farkas vagyok, a bundám nagyon fekete, szemem piros. De, hogy lett ez? Majd egy ismerős hang megszólalt a fejemben:
- Nyugodj meg! Csak Chris vagyok.- és már hallottam is a levelek zörgését.
- Mi történik velem?- próbáltam beszélni, de csak valami vonyításszerű jött ki a számon.
- Erdőőr vagy...
Majd az álom véget ért, mert az órám csörögni kezdett. Már arra sem emlékszek, hogy felhúztam volna. Na mindegy. Nagy nehezen kimásztam az ágyból. Bevonultam a fürdőbe és elintéztem a dolgaimat, elfogadható állapotba szedtem magam, felvettem a földről az iskolatáskámat, majd lementem a földszintre. Anyáék már elmentek, csak Adam volt ott. Ő is kómás volt, akárcsak én.
- Ma én viszlek suliba.- jelentette ki.
- De jó nekem.- mondtam "repesve az örömtől".
Megkajáltunk, majd beszálltunk az autójába és az iskola felé vettük az irányt...
/Dan szemszöge/
Egy újabb unalmas hétvége van a hátam mögött. Igaz, pénteken voltunk bulizni a haverokkal -akik mind felszedtek valami csaj, csak én nem-, jól éreztem magam, de valami mintha hiányozna. De nem tudom mi az.
Az álmaim is egyre furcsábbak. Amit ma álmodtam, abban Stella erdőőr lett. És ott hallgatóztam a fák között, míg ő beszélt Chris-szel.
Bárcsak ez a Stella létezne. Mindenben tökéletes. Okos, kedves, de harcias. És nem mellesleg gyönyörű is.
Hát én bolond vagyok! Egy álombeli lányba zúgtam bele...
Ezekkel a gondolatokkal indultam el az iskolába...
