Bevezető

Sziasztok!! Döntöttem... Elkezdem felpakolgatni a meglévő fejezeteket, közben meg írogatom tovább, ahogy tudom. Kb. hetente vagy kéthetente lesz friss. Az érdeklődésetek szerint. Ha érdekel titeket és KOMIZTOK, akkor próbálom hetente. De csak 2 és fél feji van kész. Úgyhogy nemtom... Majd meglátjuk!!

Csak akkor lesz tovább, ha komiztok!!

/Lizzie szemszöge/


A nevem Elizabeth Hudson. 16 éves vagyok. Van egy bátyám, Adam. Ő 18. Nem igazán jövünk ki egymással. Sokszor veszekszünk.
De nem mindig volt így. A születésem után a szüleink kapcsolata megromlott. 2 éves voltam, amikor elváltak. Ekkor lettünk barátok Adam-mal. Mindent megbeszélhettünk egymással. Segített, terelt a jó irányba.
De minden megváltozott, amikor Anyánk randizni kezdett egy nála fiatalabb fazonnal. A neve Ken Wilson. Adam egyre kevesebbet foglalkozott velem és a családdal. Egyre többet lógott. Egyre később jött haza. Nem érdekelte semmi és senki. Anyu se tudta kordában tartani. Elidegenedett tőlünk.
Én is ilyenné váltam. Csak én nem egy bandával lógtam, hanem egyedül a gondolataimmal. Nem voltak barátaim. Ennek több oka is van.
A Rock zenét szeretem. A körmeimről soha nem hiányozhat a fekete lakk. A hajam világosbarna lenne, de koromfeketére festettem anyám tudta nélkül. Hát nem mondhatnám, hogy örült neki... Kék szememet erősen szoktam kifesteni, természetesen feketével. Legtöbbször fekete ruhába járok. Semmiképpen nem szoknyában. De szoktam más színt is viselni. Egyet kivéve. A rózsaszínt. Gyűlölöm a rózsaszínt.
Különcnek tartanak. Sokszor neveztek már emósnak... Hát, kösz szépen... Az okosabbja ledarkoz... Még mindig jobb, mint az emó...
Néha én is úgy érzem, hogy nem ide tartozok. Főleg az álmaim miatt. Amióta az eszemet tudom álmodok egy lányról, akinek a szülei elváltak. Elköltözik, megismerkedik egy fiúval, később egy másikkal. Természetfeletti lény volt mind a kettő. Később a lányból is az lett.
Amikor kicsi voltam, élveztem. Mint egy sorozat volt a számomra. Nem telt el este, hogy nem álmodtam volna róla. De, ahogy nőttem, feltűnt valami... Egyre jobban hasonlítok arra a lányra, kinek neve Stella. A két fiúé pedig Tom és Oliver...
Sose éreztem úgy igazából, hogy élek. Olyan, mintha ez az élet bevezetője lenne. Mintha várnék valamire. Vagy valakire...



/Daniel szemszöge/


A nevem Daniel Robertson. 18 éves vagyok. Nincs testvérem. Szerencsére.
A Rock zenét szeretem. Ez az ami hatással van rám. A korombeli srácok is ezt szeretik. Ezért sok barátom van, jól kijövök mindenkivel. De csak azért, mert nem mondok el nekik mindent magamról. Sok fura dolgom van. Álmaim. Egy gyönyörű lányról. Soha nem találkoztam még hozzá foghatóval. Gyönyörű kék szemei vannak. Stella-nak hívják. És ami a legfurcsább, én is benne vagyok ezekben az álmokban. Oliver néven. Vámpír vagyok bennük. És egy Tom nevű gyerekkel versengek. Fura, nagyon fura.
Sose éreztem úgy igazából, hogy élek. Olyan, mintha ez az élet bevezetője lenne. Mintha várnék valamire. Vagy valakire...