18. fejezet - Képességek

A szám vége felé már az én szemembe is könnyek gyűltek. A táskát leejtettem. Szemében láttam a zavarodottságot. Összeráncolt szemöldökkel felállt és lassan elindult felém. Én is így tettem. Ahogy kellő távolságba értünk végigsimított az arcomon. Mélyen egymás szemébe néztünk. Egyik kezével átkarolta a derekamat, a másikkal meg épp az arcomon legördülő könnycseppet törölte le. A zeneszám elért a végéhez, de újraindult. Ismétlésre van beállítva? Mióta lehet itt?

- Az nem fontos.- suttogta a fülembe, majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Tenyeremet arcához érintettem és eltoltam magamtól. De nem messzire. Hol a szemeit, hol az ajkait néztem. Lassan közelített, ahogy én is. Egyfolytában azon járt az agyam, hogy már mióta nem csókolóztunk és hogy biztos el fogom rontani. Erre széles mosoly terült szét arcán. Lágyan érintették ajkai az enyémeket. Az arcom újabb könnycsepp indult lefelé. Finoman lecsókolta, majd szorosan megölelt. És én zokogásban törtem ki.

Leült az ágyra és az ölébe húzott. Én meg a mellkasának dőlve sírtam tovább. Hát de szánalmas vagyok. Oliver végre itt van, erre én meg csak sírok, mint egy ovis. Az állam alá nyúlt és felemelte.

- Ne butáskodj már ennyit!- mondta egy mosoly kíséretében. Majd megcsókolt. Hátradőlt az ágyon, magával húzott, majd fölém gördült. Végigsimított oldalamon, majd megcsókolt. Hónapok óta nem éreztem ilyet. Úgy érzem repülök, hogy felszabadultam. Hogy újra élek. Elkezdtem lehúzni róla a pólóját, nem ellenkezett. Majd ő is megszabadított engem a felsőmtől.

Pár perc csókolózás után elvált ajkaimtól.

- Ó, Istenem!- sóhajtott fel bosszúsan és lehajtotta a fejét. Nem értettem mi baja lehet. Valamit rosszul csináltam? Tudtam, hogy valamit el fogok rontani!

Oliver lemászott rólam, majd felemelt és kihúzta alólunk a takarót és betakart minket. Magához húzott és megcsókolt -most finomabban mint az előbb.

- Khm... Talán zavarok?- szólt egy gúnyos hang az ablak felől. Felismertem. Most már tudtam miért viselkedett úgy Oliver.

- Igen.- morogta Oli az orra alatt.

- Ne zavarjon, de hallok mindent.- gúnyolódott.- És tényleg nem akartam megzavarni az idilli pillanatotokat.- nevetett a saját poénján, ami kicsit sem volt vicces.- Milyen csodás is a visszatérés. Visszatértem én. Visszatért Oliver. És most visszatért Stella, aki tulajdonképpen nem is ment el, csak tervezte. Oliver, te tényleg elhitted, hogy már messze jár és itt hagyott téged? A hős szerelmest?- röhögött. Nem értettem miről beszél.

- Az a képessége, hogy mások, például vámpírok számára le tudja blokkolni mások életjeleit, például a tiedet. Amikor beszéltetek, akkor is ezt csinálta és én azért hittem, hogy már elmentél.- magyarázta Oliver. Most meg tudtam volna fojtani Tom-ot.

- Miért jöttél ide?- kérdeztem dühösen.

- Csak el akartam mondani, hogy szeretlek.- mondta, de látszott, hogy egy mosolyt próbál elfojtani.

- Jó. Akkor meséld el neki, hogy valójában hogyan és miért lettél vámpír.- mondta Oliver. Nem értem mire akar ezzel kilyukadni.

- Már elmondtam neki.

- Az igazat mondd!- utasította.

- Ez az igazság.- győzködte tovább Tom Oliver-t.

- Én nekem meg bronz hajam van és Edward Cullen-nek hívnak.- hülyült Oliver. Belőlem meg kitört a nevetés. De aztán próbáltam komoly képet vágni. De nem sikerült. Aztán eszembe jutott, hogy hol is tartottunk.

- Szóval? Mi az igazság?- faggattam már én is Tom-ot. A szeme elvadult, a fogai kinőttek.

- Bosszúból.- sziszegte. Hitetlenkedve néztem Oliver-re, akinek szeme fekete lett. Felültünk. Ő rámorgott Tom-ra.

- Jobb, ha most mész!- szinte köpte a szavakat a fogai között.

- Azt is akartam.- mondta Oliver-nek, majd felém fordult.- Remélem legalább az ágyban jó. Kár, hogy nekünk nem volt esélyünk kipróbálni.- Oli teljes dühből rámorgott. Tudtam, hogy a második mondat miatt. De én az elsőn akadtam fenn.

- Ezt hogy érted? Mi nem feküdtünk le.- mondtam.

- Na most árultad el magad. A másik képességem az, hogy meg tudom állapítani valakiről, hogy hazudik vagy nem. És most te hazudsz.- mondta Tom teljes meggyőződéssel.

- Mondom, hogy nem feküdtünk le.- ismételtem hangosabban, mintha valami fogyatékossal beszélnék.

- Lehet, hogy Amelia miatt hiszi ezt.- tippelt Oliver.

- Az meg ki?- kérdezte Tom flegmán.

- Nem fontos.- mondtam.

- Menjél már!- mondta Oliver, aki még mindig nem nyugodott le.

- Áh, értem. Ki vagytok...- Oliver felkelt az ágyról és elindult Tom felé, aki enyhén szólva megijedt.- Jól van már. Megyek már. Na!- és már itt se volt.

Oliver leült mellém. Még fekete volt a szeme és a szemfogai is kint voltak. Közelebb húzódtam hozzá és az arcát magam felé fordítottam. Megcsókoltam. Éreztem a benne szunnyadó vadságot. Tudtam, hogy még nem teljesen ura önmagának, de bíztam benne. Tudtam, hogy soha nem bántana engem. Kezeimmel átkaroltam a nyakát, ő meg a derekamat. Hanyatt döntött az ágyon és finoman rám nehezedett. Forróság öntötte el a szívem és minden testrészem. A nadrágövéhez nyúltam és próbáltam kikapcsolni, de egy hangos morgás tört elő mellkasából és nyakamba temette arcát. Gyorsan vette a levegőt. Éreztem hűvös leheletét. Remegni kezdtem.

- Ne félj!- mondta rekedt hangon.

- Én nem félek.- mondtam az igazat.

- Ne ijedj meg, kérlek!- suttogta.

- Mégis mitől?- kérdeztem értetlenül, mert nem tudtam mire akar kilyukadni. Felemelte a fejét és szemei teljesen pirosak voltak. Ahogy vette a levegőt láttam, hogy a fogai a szokásosnál is nagyobbak.- Valamit rosszul csináltam?- értetlenkedtem továbbra is.

- Épp ellenkezőleg...- mosolygott egy kicsit. Én meg teljesen elvörösödtem.- Nem lehet...- mondta komolyan.

- Miért?

- Így lettem vámpír...- suttogta és nézett a szemembe. Teljesen összezavarodtam. Mi van?- Így változtam át. Közben megharapott, igaz le tudott állni, de tudtuk, hogy vért kell innom, különben meghalok...

- Értem...- csak ennyit bírtam kinyögni.

- Nekem most mennem kell...- mondta zavartan.

- Ne, kérlek!- mondtam neki.

- De, muszáj... Majd... találkozunk...- mondta még mindig zavarodottan, majd eltűnt...


Sziasztok!!!
Remélem tetszik... Habár Tom kicsit (nagyon) köcsög...
Várom a komikat!!! Remélem lesznek...:S Aki nem ért valamit, az nyugodtan kérdezhet... Mindenki írhat. A nem regisztrált olvasók is.
Komizz!!

+

Ezzel a fejezettel szeretnék Robert Pattinson-nak Boldog Születésnapot kívánni!!