7. fejezet - A templomban

Sziasztok! Itt a 7. fejezet. Egy kicsit megkésve, egy kicsit rövidke, de itt van.:) Az egészet most írtam meg, nem akartam elkapkodni, de tovább váratni sem titeket. Jó olvasást!


A fiúk már átöltöztek, így feltűnés nélkül sétáltunk egyenesen a templom felé. Max "fejmosása" után nem beszéltünk. Én a gondolataimba merültem, igaz az nem volt védett most sem, szóval Max hall mindent.

Örültem, hogy végre kiderült, hogy saját magamért szeret Oliver. Alig várom, hogy újra együtt legyünk...

- Hé! -szólt Max.

- Mi van? -kérdeztem, mert nem tudom, hogy mi baja lehet.

- Óvatosan azokkal a gondolatokkal, Júlia! -leesett. E bolond...

- Nem úgy gondoltam az együtt levést, te idióta... És nem vagyok Júlia! -szóltam rá nyugodtan, mert tudtam, hogy csak idegesíteni akar.

- Oké, Bonnie!*

- Most minden híres szerelmespár nő tagjának a nevén fogsz szólítani?? -háborodtam fel.

- Igen, Bella. -vigyorgott, mint aki most szökött meg az elmegyógyintézetből.- Ez nem volt szép... -sértődött meg.

- Akkor fejezd be!

- Oké,... -csúnyán néztem rá, nehogy mondjon megint egyet.- Megúszod, de csak azért mert nem jut több az eszembe. -röhögött.

Kezdett besötétedni, mire odaértünk a templomhoz. A pap meg még pár ember bent volt. Vártunk.

- Biztos, hogy ez a szenteltvizes dolog működni fog? -kérdeztem bizonytalanul.

-Talán nem hiszel az ilyenekben? -kérdezte Max.

- Nem, nem hiszek.

- Pedig működni fog.

- És ezt valahogy ki lehet próbálni, hogy biztosra menjünk?

- De, ki lehet, csak inkább ne...

- Miért? -értetlenkedtem.

- Na jó, majd megmutatom. -mondta végül.

Amikor már minden csendes volt, a templom kiürült, akkor előjöttünk az erdőből és odamentünk a bejárathoz. Azt ügyesen kinyitotta Gabriel, mert ő ért az ilyesmiéhez.

Bementünk és megkerestük a papnak a szobáját.

Átnéztünk mindent, de nem találtuk sehol. Az íróasztal egyik fiókja zárva volt, ezért gondoltuk, hogy ott lehet. Gab azt is kinyitotta. Kis kotorászás után meg is találtuk. Találtam, pontosabban, mert a többiek nem merték megérinteni, így én kerestem csak. Nekem szerencsére semmi bajom nem lett tőle.

Gyorsan eltűntünk az irodából. A bejáratnál az egészet "megfürdettem" a szenteltvízben.

- Na, akkor figyeljetek! -mondta Max és a csöpögő víz alá tartotta az ujját. Az erősen marni kezdte és szörcsögő hangot adott ki.

Én aggódva figyeltem az eseményt, Gab és Max nyugodt volt. Tom meg csak röhögött. Erre Max Tom nyakába törölte az ujját és a víz azt kezdte marni. Most Max röhögött.

-Ó, hogy rohadjál meg! -kiabálta Tom, majd a pulóvere ujjával letörölte a vizet. A helye egy kicsit meglátszott, de gyorsan begyógyult.

- Na, menjünk, mielőtt a környék felébred a rinyálásodra. -mondta Max és elindultunk vissza...


*Im memoriam Bonnie and Clyde...

És egy kis zene a Kerozin nevű együttestől /nekem nagyon tetszik!/: