True Love Is Forever: 4. fejezet 1. része

Tartalom

A címkék:

A történet első része /T.L.I.F. I./: Az Erdő Őrei
A történet második része /T.L.I.F. II./: Síron Túli Szerelem
A történet harmadik része /T.L.I.F. III./: Egymásnak Teremtve (később kerül a címkékhez)

Díjak: hát a díjak vannak itt... mi más?!:D
Egyebek: komi-gondok, ízelítők.

Jó olvasást! Komizz!!

Részletesebben:

Az Erdő Őrei ( A True Love Is Forever I. része ) : Megismerhetjük Stella-t. Egy lányt, aki az új városban már az első napon furcsa dolgokat tapasztal. Megismerkedik egy különös fiúval, Tom-mal. Az izgalmak fokozódnak. Tom-ról kiderül az igazság. De felbukkan egy másik fiú is. Nem is fiú, hanem egy fiatal felnőtt férfi, aki teljesen elcsavarja Stella fejét...
Ki az igaz szerelem? És ki a fellángolás? Az igaz szerelem tarthat örökké? Vagy tragédiába torkollik a kapcsolat??

Síron Túli Szerelem ( A True Love Is Forever II. része ) : Stella, amilyen gyorsan rátalált a boldogságra, olyan gyorsan el is vesztette. Kételkedni kezd Szerelme érzéseiben, de ő akkor is együtt akar vele maradni az örök időkig. Egy küldetésre indul, melynek célja egy újabb élet lehetősége mindkettejük számára.
Vajon képes teljesíteni a feladatot? Vagy elbukik és mindketten kárhozatra jutnak? Szerelme vajon viszont szereti őt, vagy eddig csak kihasználta?

Egymásnak Teremtve ( A True Love Is Forever III. része ) : Kaptak egy új életet. Egy új esély az újrakezdésre, a legelejétől. Hank egy kicsit megtréfálta őket létezése utolsó perceiben. Két külön földrészre kerülnek. A lehető legtávolabb egymástól. Rémálmok gyötrik őket, tudják, hogy a másik felük vár rájuk valahol. A sorsnak -vagy valami másnak- köszönhetően találkoznak. Egy új pár is belép a képbe. És mindennek tetejébe Tom is felbukkan, később még valakik...
Megérzik az évtizedek óta szívükben égő szerelmet? Hisznek az ismerős idegeneknek? Együtt leszek újra?

2010. július 18., vasárnap

4. fejezet 1. része - Gyászoló

Sziasztok! Megint itt vagyok. Tegnap jöttem haza. Nem tudtam sokat írni, ihletem sem volt, és a tábor alatt kicsit sem gondolkoztam a történeten. Sajnálom.:( De meg akartalak lepni valamivel titeket, ezért felraktam egy kevéske valamit, ami a 4. fejezet 1. része címet kapta.:) Remélem tetszik! Mégha nagyon rövid is. Köszönöm, hogy írtatok, amíg nem voltam. Nagyon sokat segített. Legalább vélemény válasszatok!:) De komit is írhattok.xĐ Na olvassatok!!

- Megkeresem a nyakláncot!- vállaltam el a feladatot.

- Ennek nagyon örülök.- mondta Hank.- Akkor elmagyarázom a részleteket.- lépett közelebb...

Beletelt egy kis időbe amíg minden részletet megtudtam. Egy kis városban van a medál. Eddig oké. De azon belül egy templomban. Remek. De már nem léphetek vissza. Valahogy megoldom. Oliver-t elvittek egy "kényelmesebb" cellába, mint a többi. Miatta nem kell aggódnom, csak ha esetleg nem mennék vissza a Pericolo-hoz, hanem megpróbálnék megszökni, akkor megkínozzák. Hát, de rendesek...-gondoltam ironikusan.

Éppen Max-szel haladtam egy sötét folyosón, hogy visszajussak a Földre. Hát persze, hogy az ő ötlete volt, hogy ő kísérjen el. Ki másé? Erre csak mosolygott. Kezdek hozzászokni, hogy mindenki hallja a gondolataimat, nemcsak Oliver.

- Oliver itt nem hallja a gondolataidat.- szólalt meg Max hosszú hallgatás után.

- Nem? Miért?

- Az aranyból készült falak blokkolják a képességét.

- Értem.- mondtam halkan. Utána nem beszéltünk többet.

Egy kis idő múlva megálltunk. Nem volt semmi különös a helyben. Szerintem rossz helyre hozott.

- Biztosíthatlak róla, hogy jó helyre hoztalak.- mondta a szemembe nézve.- Most pedig elindulsz a Földre.- mondta és koncentrálni kezdett valamire.

- Oliver-t ne bántsátok.- mondtam még kizökkentve őt.

- Rendben.- mondta egykedvűen.- Még találkozunk.- kacsintott rám, nem értettem hirtelen hangulatváltozását. De nem is volt időm ezen gondolkozni, mert eltűnt körülöttem minden. Megint az a feketeség fogadott, mint amikor meghaltam. Csak most felfelé haladtam. És egyre jobban éreztem valamit a mellkasomban. A szívem újra dobogni kezdett. Eddig észre se vettem, hogy megállt volna. Csak most, hogy újra életre kelt.

Egyre magasabban éreztem magam. Tudtam, hogy nemsokára megérkezek. Így is történt. Száraz, stabil talajt talaj volt a lábaim alatt. Körülnéztem. Felismertem a helyet. Ott volt, ahol meghaltam. Tovább nézelődtem és megláttam Oliver és az én testemet. Az enyémre rá volt borulva valaki. Észrevett ő is és felém nézett.

- Te??- kérdeztük döbbenten, egyszerre.