2. fejezet: A motoros

Miért volt itt? Talán szemmel tart? De miért mondanám el bárkinek is? Lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat, bedőltem az ágyamba, de nem bírtam aludni. Csak az a srác járt a fejemben. Lehet, hogy vigyáz rám, ahogy mondta? De mitől kéne megóvnia?

Valahogy mégis sikerült elaludnom. Reggel amikor felébredtem, valami keményen feküdtem. Hol vagyok? Nagy nehezen a kinyitottam a szemem. A padlón feküdtem. Rosszat álmodhattam. Kicsit emlékszek is rá: az a fiú volt az ablakomban, a többire már nem. Ahogy felkászálódtam a földről az ablakot nyitva találtam. Ki nyitotta ki? Odamentem, hogy becsukjam, de feltűnt valami. Az ablakomnál a terasz teteje saras volt. Az este esett az eső. De sár, hogy került az ablakomhoz?

Elmentem a fürdőszobába, fogat mostam, kifésültem barna hajam, amibe szőke tincsek voltak festve. Felvettem egy farmert és egy Foo Fighters-ös pólót. Lementem a földszintre, a Mamám már elment a boltba, így megreggeliztem, felkaptam a koponyás táskám, és indultam suliba. Szerencsére az első nap még laza.

Gyalog indultam. Szép nap volt, nyár végén milyen legyen? 10 perc alatt odaértem. Megkerestem a termet ahol kezdek. Földrajz. Még sok üres hely volt, leghátulra az ablakhoz beültem. A régi iskolámban is minden teremben itt ültem. Kimentem a folyosóra, hátha látok ismerőst.

Megpillantottam azt a lányt, akivel talán a nyarak folyamán a legjobban kijöttem. Amy Parker. Ő is meglátott, és mosolyogva odajött hozzám.

- Szia Stella! Hát te?

- Szia Amy! Ezt a tanévet itt töltöm, tudod a szüleim.- Őt már tavaly tájékoztattam, hogy a szüleim a váláson gondolkodnak.

- Jaj, sajnálom.- sose szerettem, ha sajnálnak, ezért eltereltem a témát.

- Milyen órád lesz?

- Földrajz.- ekkor megpillantottam Őt. Fekete haját, kék szemét, ahogy engem figyel.-Te meg mit nézel?- szólt hozzám Amy. Majd felé nézett. Láttam, hogy felcsillan a szeme.- Ő Tom Williams, a testvéreivel együtt a suli legmenőbb pasijai.- láttam még rajta kívül két fiút.- Becsöngettek.- figyelmeztetett Amy, Tom is észbe kapott, és elindult a saját órájára. Bementünk föcire, de az év eleji tudnivalókról volt szó, ezért megkértem Amy-t, hogy üljön mellém. Ki akartam kérdezni Tom-ról.

- És mit tudsz Williams-ékről?- direkt a családot kérdeztem, hogy fel ne tűnjön neki semmi, pedig csak Tom érdekelt.

- Két éve költöztek ide. Az apjuk a rendőrfőnök, anyjuk háztartásbeli. A legmagasabb, legizmosabb, barna hajú, barna szemű srác Chris. Aki téged nézett az ugye Tom. Közülük a legkisebb, szőke, zöld szemű Matt. Szerintem Matt a leghelyesebb, de láttam rajtad, hogy nekem Tom jön be.- mosolygott rám.

-Khm... Ms. Parker, nem most kéne az új diáknak az iskola szabályait elmondani.- köszörülte meg a torkát Mr. Johnson.- Mint például: nem folytatunk magánbeszélgetést az órán.-vette viccesre a figurát.

- Igenis, Mr. Johnson.- mondta Amy, aztán hallottam, hogy halkan valakinek az anyjáról beszél...

Nemsokára ki is csöngettek. Nem volt több közös óránk aznap Amy-vel. A menza előtt futottunk össze ebédidőben.

- Milyen napod volt?- kérdezte amikor már az egyik asztalnál ültünk.

- Unalmas- válaszoltam egyszerűen. Majd ettünk tovább. Egy kis idő múlva Amy szólalt meg:

- Khm... valaki téged néz. Találd ki, hogy ki az!- mondta suttogva és játékosan, amihez semmi kedvem nem volt.

- Most nincs kedvem találgatni. Ki az?- kérdeztem unottan.

- Tom- rögtön felkaptam a fejem a kajámból. Erre Amy nevetgélni kezdett. Körülnéztem, és a legtávolabbi sarokban, ablaknál lévő asztalnál ültek mind a hárman. Ő is épp engem nézett, és mintha tudná az előzményeket egy mosoly bujkált a szája sarkában. Remek, ha ő hallotta, akkor mindenki a teremben. Szétlnéztem, de mindenki magával és barátaival volt elfoglalva. Visszafordultam Tom-hoz aki még mindig engem nézett. Zavaromban elkaptam a tekintetem Róla. Miért bámul? - Én befejeztem az evést, te?- "ébresztett fel" Amy.

- Én is, mehetünk.- ahogy felálltam és elindultam kifelé, éreztem a hátamon a tekintetét.- Neked van még órád?- kérdeztem.

- Nincs, szerencsére.- felelte Amy.- Neked?

- Nincs. Megyünk együtt haza?- kérdeztem, mert felénk lakott, csak még közelebb, mint mi.

- Persze.

Az úton sétáltunk, nem volt nagy forgalom. Már egy ideje gyalogoltunk, amikor egy motor lassított mellettünk. Egy bazi-nagy fekete motor. Az oldaláról olvastam le a márkát: Kawasaki Ninja. A fekete bukósisak mögött felismertem Őt.

- Tom...- tátogtam, de úgy látszik olvas szájról, mert egy széles mosolyra húzódott a szája. Majd felbőgött a motor és a megengedett sebességnél jóval többel megindult. Még jobban gyorsított, most jöttem rá miért. Azért, hogy ezen az egyenes útszakaszon egykerekezni tudjon.

- Úgy látszik neked akar imponálni.- jelentette ki Amy.

- Vagy csak egyszerűen meg akar halni.- válaszoltam flegmán, pedig nagyon is jól esett amit mondott. Igaz én életemben fel nem ülnék egy olyan vadállatra. A motor eltűnt a kanyarba, immár két keréken.- És mit tudsz Tom-ról?

- Nem sokat. 18 éves, most 12.-es, és hát van egy ilyen motorja...-mosolygott rám. 18 éves???

- És nincs barátnője?- csúszott ki a számon. Ó hogy az a...

- Én még nem láttam senkivel. Amikor ideköltöztek, akkor élvezte, hogy a csajok körülötte forognak. De két hónap múlva visszautasította a lányok közeledését. Ezt mindenki furcsállta, de mostanra már hozzá szoktak.- ez érdekes.- Azóta Te vagy az egyetlen lány aki felé érdeklődést mutat.- még érdekesebb. És örülök neki, habár lehet hogy nem kellene.- Na én itt lefordulok. Szia! Holnap találkozunk.

- Szia! Oké.

Én mentem tovább. Amikor hazaértem, Mama már várt rám.

- Szia, Stella, milyen volt az első nap?

- Jó, találkoztam Amy Parker-rel- és Tom-mal, folytattam magamban.

- Örülök neki, kicsim.

Felmentem a szobámba. Ledobtam a táskám, nekiláttam annak a kevés tanulnivalónak, amit első nap feladtak. "Sok mindent azért kell tudni, mert kérdezik, nem azért mert hasznos"-hallottam valahol valakitől. De még mennyire igaza volt.

Végeztem, elkezdtem olvasni a kedvenc könyvemet: az Alkonyat-ot. Pár óra múlva lementem vacsorázni. Mamám már várt az asztalnál.

- Mesélj még az első napodról!- kérlelt. Most mondjam el, hogy bele vagyok habarodva Tom-ba. Mikor nem kéne bele élnem magam abba, hogy tényleg érdeklem.

- Hát Amy-vel beszélgettem, ebédeltem. Mást nem tudok- füllentettem.

- És milyenek a fiúk?- remek. Most mondjam, hogy igen, egy nagyon bejön? Aki mellékesen 18.

- Hát vannak.-erre Mamán nevetni kezdett. Menekülés!- Na én most megyek fel. Már nem jövök le. Jó éjszakát!- és rohantam fel a lépcsőn.

Visszamentem a szobámba, a HIFI-be beraktam egy Guns n Roses CD-t. Háttal rádőltem az ágyamra, keresztbe feküdtem rajta és hallgattam a zenét. Sok számot az énekessel együtt énekeltem.

Amikor olyanhoz érkeztem, amit már nem tudtam annyira, hallottam, hogy valami kopog a terasztetőn. Felkászálódtam az ágyról, odamentem az ablakhoz és kinéztem rajta. Tom állt az udvaron, Guns n Roses-os pólóban, és kis kövekkel dobálta a terasztetőt az ablakomnál.