6. fejezet: A család

Egyre haladtunk be az erdőbe. Sötét volt, pedig most kelt fel a nap. A szép nyári táj őszi színekbe burkolózott. A félelemtől remegni kezdtem. Ezt Tom is észrevette, mert a derekamnál fogva az oldalához húzott és így szólt:

- Nem kell félned! Még csak a családomhoz viszlek. Az egyszarvúakhoz nem akarlak, mert nagyon ingerlékenyek, szerintem a vérük teszi. De gyorsan lenyugszanak.

- A vérük? Miért? Mi van a vérükkel?- néztem Rá kérdőn.

- Arany színe van a vérüknek. Szó szerint a folyékony arany, nyilván ezért szeretik a vámpírok.

- Ez elképesztő!- tátottam el a szám.- És Te tudsz ilyenné változni?- kíváncsiskodtam.

- Nem, csak ez a kivétel van meg a vámpírok.- belenézett a szemembe, és elvesztem bennük.- Megérkeztünk.- fordította el a tekintetét, megálltunk és egy nagy ház volt az erdő közepén. Két emeletes volt, egy nagy terasszal, erkélyekkel. Álmaim háza volt. Sosem hallottam, hogy az erdőben állna egy ház, ráadásul ilyen nagy.- Bemehetünk?- kérdezte Tom.

- Igen, persze.

Elindultunk a bejárat felé, felmentünk a teraszra. Tom kitárta előttem az ajtót. A nappali és a konyha egybe volt, a legmodernebb felszerelésekkel felszerelve. A konyhából jövő ínycsiklandó illatok elárasztották az előteret. Egy fiatalos nő állt nekünk háttal és éppen megterítette a nagy asztalt. Megfordult és kezet nyújtott nekem:

- Üdvözöllek Stella! Örülök, hogy végre megismerhetlek. Légy üdvözölve nálunk. A nevem Agatha. A férjem, Edwin dolgozik, majd máskor vele is megismerkedhetsz.

- Én is örülök, hogy megismerhetem.- próbáltam udvarias lenni, ami nekem sosem a megfelelőképpen jött össze.

- Kérlek tegezz nyugodtan, és Edwin-t is.

- Rendben, Agatha.- huhh, de furcsa.

- Chris és Matt hol van?- szólalt meg végre Tom is, aki még mindig a derekamat ölelte.

- Az előbb valami hülyeségen összekaptak és most farkas alakban kergetik egymást valahol.- nevetett Agatha, Tom is nevetni kezdett.

- Majd megkeressük őket.- válaszolta Tom és kituszkolt az ajtón.

- Tudod, hogy hol vannak?- kérdeztem, amikor már az erdő felé tartottunk.

- A tónál. Biztos fürdetik egymást. Azt szokták ilyenkor.

Már messziről hallani lehetett a víz csobogását. Útközben apróbb ruhadarabokat is észrevettem. Nemsokára oda is értünk. Csak azt láttuk, hogy két nagy fekete farkas hol előbukkan, hol eltűnik a víz alatt. Észre vettek minket. A nagyobb darab rám nézett és a szeme elkezdett feketedni, majd a következő pillanatban visszaváltozott emberré. Csak a feje és széles válla látszott ki a vízből, de mindketten elpirultunk. Tom röhögésben tört ki, a kisebb farkas is. Elég érdekesen hallatszott a farkas-nevetés.

- Ő itt Stella. Stella ők itt Chris és Matt- mutatott be minket egymásnak Tom.

- Szia, örülök, hogy megismertelek. De kérlek fordulj el, mert nagyon hideg a víz és nem szeretném, hogyha khm.. baj lenne belőle khm..- rögtön rájöttem mire gondol, megint elpirultunk és a többiek nevetésben törtek ki. Arcomat beletemettem Tom mellkasába amíg Chris kimászott.

- Visszafordulhatsz.- szólt Tom. Amikor ezt megtettem csak Matt-et láttam. Ő viszont felkészült, mert teljes ruházatban állt előttem.

- Szia! Matt vagyok, én is örülök, hogy megismertelek.- köszöntött.

- Szia! Látom nálad volt ruha.- mosolyogtam rá.

- Igen. De nemsoká Chris is csatlakozik. Láttad már Tom-ot valamilyen állat formájában?

- Igen. Nyúlként és ugye farkasként.

- Remek. És kíváncsi vagy még valamilyen állatra?- kérdezte mosolyogva.

- Persze!- vágtam rá rögtön.

- Válassz egy állatot.- szólalt meg végre Tom is. Gondolkozzunk... Mi is legyen? Mi is legyen?

- Róka.- találhattam volna ki jobbat is, de az sokáig tartott volna.

- Mindjárt hívok egyet.- mondta Matt és eltűnt az erdőben. Eközben Chris is megjelent. Ruhában. Szerencsére.

- Bocs Stella, de nem volt nálam váltásruha. Miről maradtam le?- érdeklődött mosolyogva.

- Nem baj. Semmi fontosról. Matt elment rókáért, mert Tom át fog változni.- tájékoztattam.

- Ez jól hangzik.- mosolygott Chris.

Vártunk, de Matt csak nem jött. Majd egy farkasvonyítás hangzott a távolból, majd még egy immár közelről. A fiúk arca izgatott lett. Tom szorosan magához húzott. Egy fekete farkas lépett ki a fák közül, felismertem Matt-et. Róka sehol, de most már nem is érdekelt. Valami történt.

- Mi baj van?- kérdeztem őket. Senki nem válaszolt.- Mi történt?- már majdnem kiabáltam.

- Egy farkasokból és vámpírokból álló csapat eldöntötte, hogy a mi erdőnket veszik célba. Sokan vannak, nagyon, nem hiszem, hogy elegen vagyunk ellenük.- mondta Chris.

- Mikor érnek ide?- kérdezte Tom Matt felé fordulva. Ő válaszolt valami, de nem értettem, mert ugatott.- Annyi talán elég lesz, hogy felkészüljünk.- mondta Tom.

- Mikor érnek ide?- kérdeztem Tomot.

- Egy-két hét.- válaszolt. Szédülni kezdtem, sose gondoltam, hogy egy mese valóra válhat, pedig most ez történt. Vámpírok és farkasok hada közeledik felénk. Vérszomjas, veszedelmes vámpírok. Félelmetes, kegyelmet nem ismerő farkasok. Elájultam, már vártam a földdel való találkozást, de valaki megfogott, és felemelt. Elindultunk valamerre, de előttem minden elsötétült...