11. fejezet - A játék neve : versenyfutás a vetélytárssal

- Mi?- kérdeztem vissza.

- Ne játszd az értetlent! Tudod jól miről beszélek.

- Honnan tudsz erről?

- Oh, szóval nem tagadod?- húzta fel a szemöldökét.

- És te mégis honnan tudod?- kérdeztem ismét.

- Te teljesen hülyének nézel? Azt hiszed attól, hogy ember lettem nem találom meg a módját, hogy valahogy vigyázzak rád? Főleg, hogy egy vámpír van a közelben?- kiabált.- Szóltam Matt-nek, hogy vigyázzon rád. Madár alakban ült az ablakodnál. Erre te: összebújva alszol egy mocskos vérszívóval...

- Én.. én..- próbáltam valami okosat mondani, ami felment minden bűnöm alól, de nem volt mentség tettemre.

- Aztán megcsókolod...- mondta egy oktávval magasabban.

- Én azt hittem, hogy...- alig bírtam beszélni, de felesleges is volt mert félbeszakított.

- Azt, hogy én vagyok. Oké... Aztán miután leraklak a házatok előtt, felmész a szobádba és ismét csókolóztok... És aztán a vérszopó elmondta a gondolataidat: Nem érdekelt semmi. Még Tom-ról is hajlandó voltam megfelejtkezni, csak ne hagyja abba. Szóval megfelejtkeztél rólam és őt fogdostad...

- Nem fogdostam!- vágtam közbe.

- Oh, bocsáss meg: csak simogattad. Kösz! Így már tényleg sokkal jobb!- mondta gúnyosan.- Aztán itt van az a sztori, hogy a volt csajának vagy valami újjászületett változata. És még a gondolataidban is olvas... Hát remek: majd ő megtalál, ha akar, de én nem viszlek vissza, az biztos. És ne keress! Ne szólj még egyszer hozzám!- felvette a bukósisakot. Elhajtott. Vissza se nézett.

Otthagyott egyedül abban az idegen erdőben sötétedéskor. Teljesen elment ez esze! Egyedül vagyok, hideg van és sötét.

Lekuporodtam egy fa tövébe és vártam, hogy esetleg Tom visszajön. De nem jött. Próbáltam gondolatban útmutatást küldeni Oliver-nek, hátha ő eljön értem. De fél óra után sincs semmi.

Vártam és vártam, de nem jött senki.

Levelek sustorgását hallottam a hátam mögül. Felálltam, próbáltam a hang forrását megkeresni, de csak elsuhanó árnyékokat láttam a sűrű erdőben. Forgolódtam mindig a hang irányába. Majd valaki leütött hátulról.

Nem tudom mennyi ideig lehettem eszméletlen, de amikor magamhoz tértem egy sötét helyen találtam magam, a fejem sajgott. Egy fekete ruhás, fekete köpönyeges, kopasz, piros szemű ember -vagyis vámpír- állt amellett a szék mellett, amihez odakötöztek.

- Na végre felébredt Csipkerózsika.- mosolygott rám: a metszőfoga sokkal hosszabb volt, mint a többi. Mint egy igazi vámpírnak. De.. de.. hogy? Lehet, hogy nem kéne a valóságot az Alkonyathoz hasonlítanom. De Oliver-nek nem ilyen a foga! Majd talán rákérdezek, ha kijutok innen élve. Amire jelen pillanatban nem sok esély van.

Körülnéztem: egy barlangféleségben voltam, a falnál körben vagy egy tucat vámpír állt. Az ő szemük is tűzpiros, látszott rajtuk, hogy: már régóta nem ittak, várják az alkalmat, hogy ez a főnökszerűség kimenjen innen és mindannyian rám vethessék magukat, és széttéphessenek, mintha egy csapat kutyának odadobnának egy cafat húst.

- Hol vagyok?- kérdeztem suttogva.

- Egy barlangban.- mondta a főnök. Na erre magamtól is rájöttem!

- Miért nem öljük már meg?- kérdezte az egyik őr. Felé néztem, az meg rám vicsorgott: neki is hosszú metszőfoga van.

- Nyugi, anélkül is jól fogunk szórakozni.- erre mindannyian nevetni kezdtek.

- Mi? Ezt meg, hogy értette?- emeltem fel a hangom gondolkodás nélkül.

- Rendeztünk egy kis versenyt a két hódolódnak.- értetlenül néztem rájuk.- Mindkettőnek küldtünk egy üzenetet, hogy a másik elrabolt. Nyomot is hagytunk, amin elindulhatnak.

- De ez miért jó magának?- kérdeztem a sírással küszködve.

- Mert nagyon érdekes a ti szerelmi háromszögetek.

- Ugyan miért?- kérdeztem flegmán.

- Mert megismerkedtél Tom-mal, aki erdőőr volt, beleszerettél. Aztán találkoztál Oliver-rel, ő pedig vámpír, aki az erdőőrök ellensége. Tom-ból egy támadás során ember lett. Utána beleszeretsz Oliver-be. Nem tudsz választani, összeveszel Tom-mal. Hát ebből nem akartam kimaradni. Kitaláltam egy játékot, aminek neve: Versenyfutás a vetélytárssal. Hát nem remek?

- És miből áll ez a "játék"?- kérdeztem.

- Különböző akadályokon kell átjutniuk: sima farkasok, vámpírok, vérfarkasok.

- De Tom ember!

- Erre az apró különbségre is gondoltunk: meghagytuk neki üzenetben, hogy egy segítőt hozhat.- vigyorgott elégedetten. Dörömböltek az ajtón. Ajtó egy barlangban?? Mindegy. Beengedték.

- Főnök, főnök! Jött egy hír a versenyzőkről.

- Mondjad!- utasította a főnök.

- Az ember a nagydarab testvérét, Chris-t választotta segítőnek. Ja, és van még valami...